Boston a kávézóban
2013 július 5. | Szerző: Oravecz Nóra
Boston már kedd óta nálam van, kezdünk összeszokni. 🙂 Az elején azért tartottam attól, hogy milyen hamar fogad el gazdájaként, és hogyan fogja viselni a zajt, meg a sok embert, de ügyes a nagylány.
Kezd kialakulni a napi rutin: reggel felébredek, elkészülök, elvégzem a munkámat, és kb. 1 órára az ébredésre leviszem sétálni. Ma tettem egy próbát, és levittem a Batyira. Tegnap már jártunk ott, ismerős lehetett neki a terep. Be akartam szaladni kávéért az egyik kávézóba, de olyan tempóban húzott ki onnan, hogy le kellett nyugtatnom. Ez még egy külön jutalomfalatos kör lesz, gondoltam. Mivel csak rövid sétára szaladtam le vele, nem vittem jutalomfalatot, pedig a Petissimo-tól kapottat imádja a nagylány! 🙂 Az egész jutalomfalatozásban az a szép, hogy soha, egyetlen kutyának sem engedtem volna meg, hogy a kezemből egyen, de neki igen! Öli ki a félelmeket belőlem, remélem nekem is sikerül majd az ő félelmeit legyilkolnom. Van egy pár..
Arra már hallgat, hogy feküdj le, és szuper, hogy abban a pillanatban, hogy leülök dolgozni, rögtön lenyugszik és magamra hagy. Tökéletesen alkalmazkodik hozzám. Viszont azt tudja, hogyha játék van, akkor bizony repül a labda. 😀
Szerdán már kipróbáltam azt is, hogy jutalomfalatot pakoltam a labdába. Ó, imádta. Pillanatok alatt rájött, hogyha rugdossa a labdát nagy valószínűséggel az összes ki fog belőle esni. Köszi Petissimo, ezzel legalább lefoglalja magát addig, amíg nem vagyok itthon! 🙂
Aztán tegnap levittem a ház udvarába is, tökéletesen el van kerítve, innen nem tud kimenni. Levettem róla a pórázt, és végig ott volt, ahol én. Kezdetben rettegett az ajtótól, most meg már abban a pillanatban elengedhetem, ahogy bezártam a lépcsőház ajtaját, és feltalál még egyedül is a lakás ajtaja elé. Addig nem megy a lakásba be, amíg nem mondom azt, hogy mehet. Először én megyek be, és utána jön. Ezt is tök szépen csinálja.
Tegnap már eljátszottam kétszer, hogy elmegyek, de hamar visszajövök, hogy lássa, attól, hogy Nóri elmegy, még visszajön. Farokcsóvával várt, ám Ivett mondta, hogy ilyenkor úgy kell besétálni, hogy nem kell vele foglalkozni. Hát jó, megcsináltam. 🙂
Viszont ami nagyon lefárasztotta, és akkor ki is dőlt a lakásban, amikor levittem a lépcsőkön a Batyira, utána meg elmentünk a Széna térig. Ó, utána semmi sem érdekelte, még a labda sem. 😀 Gondoltam szuper, akkor ez is megvan. Naponta kétszer megtesszük ezt a távot, közben figyelgeti az autókat, barátkozik velük. Este pedig nagy játék a parkban. Szuper.
Volt egy megbeszélésem, ahova már magammal vittem délután. A kávézó teraszán ültünk le, többször húzta a pórázt és ment volna nézelődni, de még végig be volt húzva a farka. Szoknia kell, de nagyon ügyesen csinálja Az utolsó nagy játékos sétát kint a Bécsi kapu tér alatt ejtettük meg az egyik barátnőmmel. Nagyon könnyen barátkozik, egy labda vagy egy jutifali elég neki ahhoz, hogy lefeküdjön mellé és simogattassa a hasát. Hát igen..
Aztán ahogy visszaértünk szóltak a többiek, hogy mennek moziba. Gondoltam eljött a nagy nap, itthagyom egy picit. Úgy 3-4 órára. Kipakoltam elé minden játékát, a labdába raktam pár jutalomfalatot, elkészültem, és búcsúzás nélkül kisétáltam az ajtón. Semmi nyüszi, semmi hiszti, semmi ugatás. Szuper. A moziban végig gyomorgörcsöm volt, hogy szerencsétlen itthon maradt egyedül és most mit gondolhat, amikor eszembe jutott az, amit Ivett mondott: ő csak egy kutya, ezt sose felejtsd el. Hát igen. Ezt még nehéz megtanulni. Hazajöttem, és eszméletlen nagy boldogsággal fogadott Boston, aki valószínű, hogy hosszú órákat aludt, amíg nem voltam itthon – nyilván én meg figyelni sem tudtam a Grura, mert mi lehet vele. Szép.
Ma reggel pedig kivittem a Halászbástyához, onnan nézelődtünk egy picit. Lefárasztottam, már megint alszik. 😀 Az elmúlt két napról most ennyit, majd még jövök. Ha van bármilyen tippetek arra, hogy hogyan lehet megbarátkoztatni a leggyorsabban a várossal, a zajjal, vagy épp a kávézókkal, azt örömmel veszem! És egy kis szösszenet:
Az elfogadás az valami igazán különleges dolog. Valami olyan, amit feltétel nélkül a legjobb megtenni. Nem félni, hanem megtenni. A bizalom is ilyen: add meg, és megkapod. Tiszteld a szabadságát, és tisztelni fogja a tiédet is. Ennyi az egész. Onnantól egy percig sem kell aggódnod, egyszerűen csak tudnod kell adni a legnehezebből, abból a valamiből, amit már annyiszor összetörtek benned: a bizalomból, a hitből, a reményből, hogy most ez más lesz. Egy kutya elfogad. Olyannak szeret, amilyen vagy, hiszen te vagy a gazdája. Nem a labda vagy a kaja miatt. Á, korántsem. Olyan mély kötődést tudnak kialakítani magukban, közted és közte, hogy ez már jóval több. Ha egy kutya szeret, az az igazi, a ritka, olyan, amire kevés ember képes. Őszinte, elvárások és követelőzések nélküli, egyszerűen elfogadó.
Boston imádja a Petissimo webáruháztól kapott játékokat! 🙂
Lepd meg Te is a kedvencedet:
Megérkezett Boston!
2013 július 3. | Szerző: Oravecz Nóra
Csak egy rövid bejegyzésre van időm, de gondoltam jelentkezem, hiszen megérkezett Boston, pontosabban tegnap. Már nagyon vártam, a játékairól és a mindenféle kellékéről nem is beszélve, amit már lassan két hete a Petissimo webáruháztól kapott a drága. Ivették búcsút vettek tőle, és már mialatt beszélgettünk, Boston egyre inkább felengedett. Most már itt ül mellettem, és figyel, alszik, pihen. Tök nyugodt – na persze nem mindig. 😀
Tegnap még kivittük sétálni, aztán amikor Ivették elmentek kérdő szemekkel nézett rám, hogy most mi van. Rögtön a kezembe vettem a vigyoris labdát, amit a Petissimo-tól kaptunk, aztán elkezdtem neki dobálni. Nyilván a szomszédok örülni fognak a kopogó körmeinek, dehát én sem szólok, amikor ír népzenét játszanak esténként.. Khm. Imádta. Ráadásul lehet bele tenni jutalomfalatokat, szóval ha épp azt akarom, hogy lefoglalja magát, akkor szépen eljátszik vele..
Egy ideig még játszottam vele, de dolgoznom kellett, szóval muszáj volt egy picit hagynom, hogy feltalálja magát. Leültem a szokásos helyemre, beraktam valami relax zenét, aztán azt vettem észre, hogy bepattant a helyére és már aludt is. Nem akartam elhinni, hogy a kutya, aki előtte hatezer fokon pörgött, most hirtelen rángatózik, álmodik és nyüszög. 😀 Nagyon édes volt.
A reggel az extra vicces volt. Ahogy felébredtem, felugrott és elkezdett szaladgálni körülöttem. Na, mondom te is olyan vagy, mint a gazdád, aki rögtön ugrik és indítja a napját, ahogy megcsörren az óra. Akkor aztán nyugodtan elkészültem, ő meg csak figyelte, hogy mi van, aztán meg lementünk sétálni. Most egy másik parkba vittem, ahol aztán találkozott más kutyákkal is, de tök ügyesen viselkedett. Körbeszaglászta őket, de ennyi.
A jutalomfalattal meg a Kauchips-szel kemény csatáim voltak, mert adtam volna neki, de valahogy nem fogta fel, hogy az finom. Később aztán bekattanhatott neki, mert leült, a tappancsai közé vette, és elrágcsálta. Nagyon büszke voltam rá. 😀 Egy néni a parkban meg is dícsérte, hogy milyen szófogadó kislány. Hát mondom még szép, hogy az, Ivett szuper munkát végzett rajta – jelzem a kutya örökbefogadott, nem vásárolt, csak jó helyre került annak idején..
Az egyik kedvence 🙂
Most viszont dolgoznom kell, itthonról, úgyhogy Boston alszik, aztán pár óra múlva csinálunk még egy kisebb sétát. 🙂
Kauchips – 681 Ft
Labda – 1949 Ft
Jutalomfalat – 1344 Ft
Fekhely – 2536 Ft
Zebra- 191O Ft
Boston életét a Petissimo webáruház teszi szuper boldoggá! 🙂
Várlak Boston!
2013 június 24. | Szerző: Oravecz Nóra
Boston cukiskodik
2013 július 7. | Szerző: Oravecz Nóra
Hát izé. Két nappal ezelőttig kemény csatáim voltak Bostonnal. Kimentünk sétálni, húzta a pórázt, nekiugrott tőle nagyobb kutyáknak – nem is értem, hogy mit gondolt.. 😀 -, meg ilyenek. Aztán este az egyik lábára alig akart ráállni, rögtön hívtam Ivettet, hogy te jó ég mi van.. Erre kiderült, hogy valószínű, hogy izomláza van a sok lépcsőzéstől, amit egyébként lehetetlen kikerülni a Batyi környékén. Akkor aztán felhoztam a dominancia kérdést is, és másnap már semmi gond nem volt. Lazán tartottam a pórázt, és nem rángattam, hanem a hangommal próbáltam rá hatni – SIKERÜLT! 🙂 Úgy érzem, hogy kezd elfogadni Boston, és ez tök jó.
Az elmúlt napokban 2×3 órákra már magára mertem hagyni. Az elején tényleg nehéz volt, de aztán végül csak eljutott az agyamig, hogy ő egy kutya, nem ember, és nem lesz depressziós azért, mert otthagytam. Sőt, valószínű, hisztizni sem fog. Így lett. Azóta valahogy sokkal másabban viselkedik velem. Tegnap pl. elkezdett ugrálni rám, csóválta a farkát, és megfogtam a tappancsait, és tök boldogan “állt” velem szemben – de abban a pillanatban, hogy azt mondom, hogy a-a, abbahagyja. Mint utólag kiderült, ez az öröm jele, vagy valami hasonló, szóval megnyugodtam, szuper, jó lesz ez.
Az elmúlt két nap viszont már nem lépcsőztettem annyit, és nem is labdáztunk, helyette otthon rugdostam neki a labdát, teljesen bepörgött. 😀 A másik kedvence a kötél, amit a Petissimo webáruháztól kaptam, amivel eddig nem is nagyon foglalkozott – mint kiderült, mióta magára hagyom, ez az egyik kedvenc játéka, erről leginkább a szoba különböző sarkaiban hagyott fehér kötél darabkák tanúskodnak. 😀 Egyékbént a rágókötél kiválóan alkalmas a fogai tisztítására, ugyanis a pamut fonalak tisztítják a fogát, ezt csak ajánlani tudom. 🙂
Holnap pedig újra jövök, de most nem történt olyan húdesokminden, viszont szerettem volna életjelet adni Bostonról, aki jól van, imádja a helyes pasikat, gyakran nyalogatja is őket, és ezzel persze egy percre sem hoz kellemetlen helyzetbe. 😀
.. hamarosan beszámolok a különböző kefékkel, furminátorokkal kapcsolatos tapasztalatokról is.. 🙂
Addig tessék meglepni a kedvencedet is egy rágókötéllel! 🙂
Oldal ajánlása emailben
X