Boston kezd felengedni – VÉGRE. Beálltunk a napi 3-4 sétára, bőven elég neki. Ha itthon vagyok, még mindig nyugodtan van, fekszik, alszik, ha elmegyek, valószínű ugyanezt csinálja, a szomszédok sem panaszkodnak. Semmit sem szed szét, mindent békén hagy, az ágyra pl. még egyszer sem ugrott fel. A letiltás elég hatásos volt.
.. lábai között a csipogós KONG Zebrával, amivel a nap bármely időszakában fel lehet ébreszteni 😀
Egyetlen esetben jön közel az ágyhoz, lefekvés előtt egy utolsó simit kapni. Olyankor leteszi a buksiját az ágy szélére – azt még engedem neki -, és bökdösi a kezem, hogy simizzem. Extra cuki. 🙂
Tegnap kipróbáltam a recés ritkító ollót és a furminátort, amit a Petissimo webáruháztól kaptam. Boston szőre extra vastag volt már, és mivel még nem vittem el kutyakozmetikushoz, a melegre való tekintettel segíteni szerettem volna rajta. Kiültünk az udvarra, és tűrte. Olyan türelmesen tűrte, hogy meg is voltam döbbenve! Boston, aki alapjáraton mindentől retteg, és minden zaj üldözi nem fél sem az ollótól sem a furminátortól. Szuper! A folyamat a következő volt: az ollóval a nyakától az egész hátát “megritkítottam”, aztán jött a furminátor, ami minden olyan elhalt szőrszálat eltávolított volna, ami valószínű, hogy a lakásban végezte volna. Aztán végül megfésültem a kézre húzható masszázskeféjével, amitől -természetesen – az elején rettegett, de most már ő tartja a hátát, hogy simizzem vele. 😀
Egyébként az egyetlen gond vele, hogy mindentől retteg. De tényleg. Felállítom a ruhaszárítót, már rohan. Az elmúlt pár napban már a bejárati ajtónál is könyörögni kellett neki, hogy bejöjjön, nem tudom mi történt vele. Eddig mindig berohant.
Aztán tegnap megtörtént a legnagyobb csoda: a kávézóba, ahonnan a múltkor kirohant, most velem együtt besétált, és kivárta a sort. Nem hittem el, hogy Boston, a kutya, aki retteg mindentől most végül bejött oda, ahonnan múlt héten ezerrel kihúzott. Anniyra büszke voltam rá! Persze ennek hangot is adtam, a kávézó teljes népessége előtt dícsértem agyon, hogy mennyire ügyes vagy, és egyébként is te vagy a legszuperebb kutya. 😀
Tegnap még csináltunk egy késő esti sétát, egy ismerőssel összefutottam véletlenül a metrón, aztán megbeszéltük, hogy velem jön Bostont sétáltatni. Valószínű, hogy akkor ébresztettük fel, mert elég kómás volt, de egy labda, meg csipogó zebra után már újra pörgött. Le is vittük.
Így vagyunk mi, én meg Boston. Azt hittem, hogy rögtön meg fogom szeretni, de ez nem ilyen. Egy kutyát befogadni az életedbe és úgy igazán megszeretni idő – szerintem. Közös emlékek kellenek hozzá, meg olyan pillanatok, amikor érzed, hogy valójában ő szeret. Ez nem olyan, hogy meglátjuk egymást, és már imádjuk a másikat. Nem. Minden áldott nap meg kell “küzdeni” a bizalmáért, és akkor majd jó lesz. Így egy hét után már az életem része. Egyre jobban szeretem, egyre inkább közelebb áll hozzám.
Boston felenged
2013 július 11. | Szerző: Oravecz Nóra
Boston kezd felengedni – VÉGRE. Beálltunk a napi 3-4 sétára, bőven elég neki. Ha itthon vagyok, még mindig nyugodtan van, fekszik, alszik, ha elmegyek, valószínű ugyanezt csinálja, a szomszédok sem panaszkodnak. Semmit sem szed szét, mindent békén hagy, az ágyra pl. még egyszer sem ugrott fel. A letiltás elég hatásos volt.
.. lábai között a csipogós KONG Zebrával, amivel a nap bármely időszakában fel lehet ébreszteni 😀
Egyetlen esetben jön közel az ágyhoz, lefekvés előtt egy utolsó simit kapni. Olyankor leteszi a buksiját az ágy szélére – azt még engedem neki -, és bökdösi a kezem, hogy simizzem. Extra cuki. 🙂
Tegnap kipróbáltam a recés ritkító ollót és a furminátort, amit a Petissimo webáruháztól kaptam. Boston szőre extra vastag volt már, és mivel még nem vittem el kutyakozmetikushoz, a melegre való tekintettel segíteni szerettem volna rajta. Kiültünk az udvarra, és tűrte. Olyan türelmesen tűrte, hogy meg is voltam döbbenve! Boston, aki alapjáraton mindentől retteg, és minden zaj üldözi nem fél sem az ollótól sem a furminátortól. Szuper! A folyamat a következő volt: az ollóval a nyakától az egész hátát “megritkítottam”, aztán jött a furminátor, ami minden olyan elhalt szőrszálat eltávolított volna, ami valószínű, hogy a lakásban végezte volna. Aztán végül megfésültem a kézre húzható masszázskeféjével, amitől -természetesen – az elején rettegett, de most már ő tartja a hátát, hogy simizzem vele. 😀
Egyébként az egyetlen gond vele, hogy mindentől retteg. De tényleg. Felállítom a ruhaszárítót, már rohan. Az elmúlt pár napban már a bejárati ajtónál is könyörögni kellett neki, hogy bejöjjön, nem tudom mi történt vele. Eddig mindig berohant.
Aztán tegnap megtörtént a legnagyobb csoda: a kávézóba, ahonnan a múltkor kirohant, most velem együtt besétált, és kivárta a sort. Nem hittem el, hogy Boston, a kutya, aki retteg mindentől most végül bejött oda, ahonnan múlt héten ezerrel kihúzott. Anniyra büszke voltam rá! Persze ennek hangot is adtam, a kávézó teljes népessége előtt dícsértem agyon, hogy mennyire ügyes vagy, és egyébként is te vagy a legszuperebb kutya. 😀
Tegnap még csináltunk egy késő esti sétát, egy ismerőssel összefutottam véletlenül a metrón, aztán megbeszéltük, hogy velem jön Bostont sétáltatni. Valószínű, hogy akkor ébresztettük fel, mert elég kómás volt, de egy labda, meg csipogó zebra után már újra pörgött. Le is vittük.
Így vagyunk mi, én meg Boston. Azt hittem, hogy rögtön meg fogom szeretni, de ez nem ilyen. Egy kutyát befogadni az életedbe és úgy igazán megszeretni idő – szerintem. Közös emlékek kellenek hozzá, meg olyan pillanatok, amikor érzed, hogy valójában ő szeret. Ez nem olyan, hogy meglátjuk egymást, és már imádjuk a másikat. Nem. Minden áldott nap meg kell “küzdeni” a bizalmáért, és akkor majd jó lesz. Így egy hét után már az életem része. Egyre jobban szeretem, egyre inkább közelebb áll hozzám.
Oldal ajánlása emailben
X