Boston bátor

2013 július 18. | Szerző: Oravecz Nóra |

Bostonian alakulunk – valahogy így is mondhatnám. Beállt a napi rutin, az már minden nap biztos, hogy 7 és 8 között megy az első nagy séta, általában a várnegyedben vagyunk valahol. Egyre barátságosabb más kutyákkal, ha a fejük felé kap, azt is csak azért csinálja, mert játszana. Egyébként barátkozik velük, és ez tök jó.

Valamelyik nap találkoztam az egyik barátnőmmel, és elvittük sétálni. Neki aztán tök mindegy volt, hogy ki fogja a pórázt, csak gyerünk. Persze folyamatosan szemmel tartott, és figyelt, hogy mi van. Most először fogtam fel, hogy bárki foghatja a pórázát, a szíve nála van. A kötelékek bizony ilyenek. Jöhet bárki, ha téged szeret, téged szeret. Megsétáltathatják, játszhat vele más, de végig téged fog figyelni, mert te vagy a gazdája. Téged szeret, téged vár haza. Komolyan, olyan ez, mint egy párkapcsolat. Rengeteget tanulok Bostontól, amiért nagyon hálás vagyok. A feltétel nélküli szeretet bizony ilyen: hagyja, hogy más is örömét lelje benne, de tudja, hogy hova tartozik, és bizony hűséges.

Boston tökéletesen a fejembe verte a hűség fogalmát akkor, amikor Fanni fogta a pórázát. Látni azt, hogy bár farokcsóválva jött utána, mégis megállás nélkül a szememet pásztázta, hogy ugye itt vagy Gazdi?, végül mindig az én lábamnál kötött ki, és az én kezemet bökdöste, hogy simizzem. Nagyon közel került hozzám ez a kutya. Azt hittem, hogy rögtön beleszeretek, de nem így történt. Szép fokozatosan alakult ki az a valami, ami napról napra egyre erősebb.

A múltkor már írtam arról, hogy ritkítottam a szőrét, azóta megint nekiálltam valamelyik nap, akkor már vágtam is belőle, mert már tényleg nagyon csúnya volt neki. A Petissimo webáruháztól kapott furminátor meg a ritkító olló viszont szuper munkát végzett, mert ha ők nem lettek volna, akkor bizony millió szállal több végezte volna a kukában. A ritkító ollóval a múltkor sikerült az extra sűrű szőrét leminimalizálni, utána a furminátor pedig minden felesleges szálat eltávolított. Minden nagyobb szőrű kutyus gazdijának kötelező lenne egy furminátor otthonra! Pár napot vártam, és előkaptam egy ollót, hogy befejezzem azt, amit elkezdtem.

Be is bizonyosodott, hogy mennyire okos Boston. Jutalomfalat elő, Boston fekszik a földön. Elkezdtem nyírni a szőrét. Az elején szemmel láthatóan szenvedett, utálta. Rögtön adtam neki jutifalit. Mosoly. Na jó. Vágás folytat, utána megint jutifali. Boston gyerek a következő pillanatban jobbra fordult – még a lábát is felemelte! 😀 -, levágtam a szőrét, aztán jutifali, majd balra fordult, utólag meg az arcát mutatta, hogy ott is. Azt valószínű azért, mert tényleg nagyon hosszú volt a szőr, és folyamatosan nyaldosta a fejét – ami enyhén idegesítő egy idő után 😀 -,.. Úgyhogy mint kiderült, Boston tényleg egy álomkutya. Egyébként pont azon gondolkodtam, hogy az Ivették előtti gazdája tuti gyakran nyírta, vagy legalább kozmetikushoz vitte Bostont, mert másképp nem tudta volna ennyire, hogy mi van. Szerintem.

Mióta nálam van, tegnap hagytam először 7 órára magára. Egész nap gyomorgörcsöm volt, hogy szegény kutyával mi lehet, de nem tudtam máshogy megoldani, a kisasszony meg nem száll fel a BKV-ra, szóval maradt otthon. Az utóbbi napokban már amikor elmentem nem szaladt ki a folyosóra, hogy szomorú szemekkel nézzen, hogy Anya bizony elmegy, szerintem már tudja, hogy mikor készülődöm úgy, hogy elmegyek, és azt is tudja, hogy úgyis hazajövök, akkor meg van kaja, séta, minden. Amikor pedig megérkezem, akkor is persze, ugrál, örül, de egyre nyugodtabb. Szerintem kezdünk összeszokni.

 

Boston csak fűre csinálja! 😀

Újabban ugye van egy olyan szokása, hogy lefekszik az ágy mellé a helyére, és én meg simogatom. Ha abbahagyom elkezdi bökdösni a kezem, és így alszunk el. Így sikerült a helyére szoktatnom, így most már a párnával kibélelt, a Petissimo webáruháztól kapott alvó kuckójában alszik el. Nagyon megszerettem, tényleg. 🙂 Amikor Fannival sétáltunk, akkor már póráz nélkül jött utánunk a parkban, egy pillanatra sem volt vele probléma. Erre nagyon büszke voltam, ugyanis azt gondoltam, hogy soha nem tudnám elengedni póráz nélkül egy teljes sétára – nyilván játék van, akkor el van engedve.. -, mert mi van, ha elszalad… Ilyenkor mindig eszembe jut az, amit Ivett reagált erre a gondolatomra: Miért menne el?

Köszönjük Petissimo a támogatást! 🙂

 

 

Boston kedvenc jutifalija: Coachies jutalomfalat 15OO Ft
Boston fekhelye: Ferplast Siesta Deluxe