Megérkezett Boston!

2013 július 3. | Szerző: Oravecz Nóra |

Csak egy rövid bejegyzésre van időm, de gondoltam jelentkezem, hiszen megérkezett Boston, pontosabban tegnap. Már nagyon vártam, a játékairól és a mindenféle kellékéről nem is beszélve, amit már lassan két hete a Petissimo webáruháztól kapott a drága. Ivették búcsút vettek tőle, és már mialatt beszélgettünk, Boston egyre inkább felengedett. Most már itt ül mellettem, és figyel, alszik, pihen. Tök nyugodt – na persze nem mindig. 😀

Tegnap még kivittük sétálni, aztán amikor Ivették elmentek kérdő szemekkel nézett rám, hogy most mi van. Rögtön a kezembe vettem a vigyoris labdát, amit a Petissimo-tól kaptunk, aztán elkezdtem neki dobálni. Nyilván a szomszédok örülni fognak a kopogó körmeinek, dehát én sem szólok, amikor ír népzenét játszanak esténként.. Khm. Imádta. Ráadásul lehet bele tenni jutalomfalatokat, szóval ha épp azt akarom, hogy lefoglalja magát, akkor szépen eljátszik vele..

Egy ideig még játszottam vele, de dolgoznom kellett, szóval muszáj volt egy picit hagynom, hogy feltalálja magát. Leültem a szokásos helyemre, beraktam valami relax zenét, aztán azt vettem észre, hogy bepattant a helyére és már aludt is. Nem akartam elhinni, hogy a kutya, aki előtte hatezer fokon pörgött, most hirtelen rángatózik, álmodik és nyüszög. 😀 Nagyon édes volt.

A reggel az extra vicces volt. Ahogy felébredtem, felugrott és elkezdett szaladgálni körülöttem. Na, mondom te is olyan vagy, mint a gazdád, aki rögtön ugrik és indítja a napját, ahogy megcsörren az óra. Akkor aztán nyugodtan elkészültem, ő meg csak figyelte, hogy mi van, aztán meg lementünk sétálni. Most egy másik parkba vittem, ahol aztán találkozott más kutyákkal is, de tök ügyesen viselkedett. Körbeszaglászta őket, de ennyi.

A jutalomfalattal meg a Kauchips-szel kemény csatáim voltak, mert adtam volna neki, de valahogy nem fogta fel, hogy az finom. Később aztán bekattanhatott neki, mert leült, a tappancsai közé vette, és elrágcsálta. Nagyon büszke voltam rá. 😀 Egy néni a parkban meg is dícsérte, hogy milyen szófogadó kislány. Hát mondom még szép, hogy az, Ivett szuper munkát végzett rajta – jelzem a kutya örökbefogadott, nem vásárolt, csak jó helyre került annak idején..