Boston és a táp

2013 október 4. | Szerző: Oravecz Nóra |

Nos, ugye a gyerek a lazacos táptól egy az egyben elköszönt minden áldott nap – mammut kaki-, így egy pár kilónyi tesztelés után visszaváltottunk a régi tápra, hiszen ahány kutya, annyi reakció, és valószínű, hogy az ő gyomra valamiért nem tudta feldoglozni azokat az összetevőket, amik a tápban voltak. Van ilyen.

Pár napja érkezett meg egy hatalmas dobozban a régi táp, pedig csak az előző nap rendeltem meg online a régi tápot és kutyaszalámit – elfelejtettem, hogy el fog fogyni a táp… Nos, ha ezt másoknál csinálom meg, valószínű, hogy még legalább 2 munkanapot kell várnom a tápra, Boston meg üveges szemekkel bámul rám, hogy “de Anya, hol a kaja?”. Probléma elkerülve, kikerülve, feladat megoldva.

Egyébként ez szerintem tök szuper, hogy mindig egy napon belül itt van minden, amit rendelek. Eddig őszintén szólva UTÁLTAM netről rendelni, mert mindig mindent késve kaptam meg, ha egyáltalán megkaptam, és persze több esetben hiányos készlet érkezett meg, de erről mások is panaszkodtak már.. Aztán jött a Petissimo, és bizalmat szavaztam nekik, és nem hiába.. Eddig még minden megérkezett: időben, egy darabban, rendben, szóval nem csak minőséget adnak, hanem minőségi módon is szolgálnak ki. Ennél fontosabb nincs, és ezt ők is nagyon jól tudják. Számukra egyébként is az első a kutya, elképesztően jó fejek, amikor bent jártam náluk, akkor is profizmussal beszéltek a termékekről, azok használatáról, “jó tudni” dolgokról, amik természetesen akkor, friss gazdiként szuperjól jöttek! .. Hiszek abban, hogy fontos, hogy szívvel álljanak emberek amögött, amit csinálnak, mert akkor az aztán átjön, bejön, és szeretni fogod. Szerintem ettől több nem kell, és ez náluk tökéletesen megvan. Ráadásul Boston visszaállt a régi tápra, és azóta bizony nincs gond, minden a régi kerékvágásban a megszokott kaki mennyiséggel halad tovább – viccesnek tűnhet, hogy ilyenről írok, de ha van kutyád, tökéletesen tudod, hogy mennyire fontos az, hogy ő egészséges legyen.

Egyébként már rossz belegondolni, hogy 1O napot Boston nélkül leszek majd.. Komolyan, tök hiányozni fog. Biztosan fura lesz majd. Nagyon a szívemhez nőtt, meg az ismerősök, barátok szívéhez… Ő már a családom. 🙂 El sem tudtam képzelni régen, hogy majd lesz egy kutya, aki mindig itt lebzsel körülöttem, írás és munka közben bámul – 😀 ez néha azért idegesítő -, ellopja a földön hagyott dolgokat – mert az nyilván az övé -, és kettő simi után mindenkit a barátjának gondol. Aztán jött, én meg mindennél jobban szeretem.

A hideget jól viseli, szerencsére még a nyár végén volt kozmetikázva, úgyhogy most már kezd szépen visszanőni a szőre, ami sokkal puhább és fényesebb, mint volt. A lakást pár napja rendeztem át, az elején nem nagyon értette, hogy mi van, de például az elmúlt két napban már változás lépett be, ugyanis eddig aludni csak a szőnyegen aludt, most már a fekhelyén alszik el – ami a fejemnél van, ugyanis az ágyat a szoba közepére raktuk át, így mellette a falnál van hely. A szőnyegen már csak napközben játszik, de ennyi.

Pár napja reggel kettőt köhintett, akkor egy picit megriadtam, hogy na most mi van veled te lány.. Aztán kiderült, hogy lehet csak félrenyelt vagy valami.. Egyébként ha tudtok jó állatorvost Budán, akkor tessék szólni, mert Málta után mindenképp elvinném egy vizsgálatra, hogy minden rendben van-e vele, meg ilyenek. Plusz a bolhaövét is le kell lassan cserélni, egyre többet vakarózik, bár azt Ivett is mondta, hogy ősszel cseréljem.

Kérdeztétek: Hogyan adom neki a kutyaszalámit? Nos, igazából semmi bonyolult nincs benne: általában mindig egy májkrémes doboznyit levágok belőle – úgy kb. 3-4 cm, és azt a tápjára rakom – vagy ha nagyon ugrál napközben, akkor megkapja.

Köszönjük a Petissimo-nak, hogy Boston élete most már maga a csoda! 🙂

 

.. hamarosan pedig jönnek Anya beszámolói a Bostonságos 1O napról! 😀