3 hónapja Boston!

2013 szeptember 29. | Szerző: Oravecz Nóra |

3 hónap. Ennyi telt el azóta, hogy megérkezett hozzám Boston. Hozzánőtt az életemhez, már el sem tudnám képzelni nélküle a hétköznapokat. Imádom, hogy van, hogy az életem része.

Sokat változtatott rajtam, hogy van Boston. Az, hogy valaki mindig vár haza, hogy valaki mindig ugyanúgy örül nekem, hogy valakivel törődhetek, hajnalban vagy épp a nap legvégén levihetem sétálni,.. egy picit én is anya lettem. Amolyan igazán féltő, a Bostonra támadó kutyákra anyaoroszlánként ordító fajta – erre is volt példa. 😀

Táp. Sok üzenetet kaptam a táppal kapcsolatban. Boston imádta, egyetlen probléma volt: volt, hogy nem kétszer annyit, hanem háromszor annyit kakilt tőle. Neki ez annyira nem jött be, de ettől függetlenül mindig izgatott volt, amikor kapta, de úgy néz ki, hogy számára az előző vált be. Azt az infót kaptam több oldalról is, hogy várjak pár hetet, hátha beállnak a dolgok nála.. Hát. Sajnos nem így történt. Úgy látszik az ő szervezete ebből a tápból nem tudott túl sok mindent feldolgozni. Persze ahány kutya, annyi reakció.

Viszont: a fish 4 dogs jutifali nagy kedvenc. Elképesztően okos kutya egyébként Boston! Ha van a kezedben egy jutifali, akkor mindenre képes. Tényleg. Mondod, hogy “ül”, és azt, amit eddig soha nem csinált, most megteszi. Ami amúgy érdekes, hogy amikor többen voltunk pl. Sümegen, a “fekszik”-re mindig elvonult és lefeküdt – itthon már erőteljesebben rá kell szólni, hogy “HELYEDRE!”, és akkor fekszik le a fekhelyére.

Starbucksba még mindig jár le velem, lefekszik a lábamhoz, “feltakarít”, nézelődik, de semmi extra. Ugatni a három hónap alatt kábé kétszer hallottam, akkor általában játszott és bepörgött. Mindenkivel nagyon kedves, szerencsére már nem retteg dolgoktól. Komolyan. Az első két hónap olyan volt, hogy bármi történt, összehúzta magát, aztán össze-vissza kúszott, mint azok a kutyák, akiket az utcán látsz. Az egyik barátnőm mondta, hogy a félelemre tudod mi a megoldás? A szeretet. Na azóta hatszor annyira van Boston szeretve. Ölelgetem, puszilgatom – soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom tenni egy kutyával.

Anya ugyanez. Régen mindig azzal jött, hogy “ó, kislányom, a lakásba soha nem fog kutya jönni”, erre a máltai két hetem alatt Boston otthon lesz, náluk, a lakásban. Ilyen ez. Anyából egyébként tipikus nagymamát csinált a Boston, hiszen már azon gondolkodik, hogy hova fogja vinni, mit csinál vele, meg hogy milyen jó lesz, hogy már megint ott lesz az ő kis unokája. 😀 Eszméletlen.

Az persze biztos, hogyha anyán múlik, legalább tíz kilóval több Bostont hozok vissza.. 😀 Egyébként többen kérdeztétek a kutyaszalámit is, a Jack-et boldogan ajánlom, nekünk nagyon bejött! Bár Boston ezekből a dolgokból nem a legjobb alany, hiszen ő megeszik mindent, és örül is bármiféle kajának, de pl. a virslinél az a bajom, hogy benyálkásodik pár nap után a hűtőben – én egyébként nem eszek virslit, szóval ez új.. -, és azt meg nem szívesen adom neki, ahogy a silány minőségű párizsikat is kerülöm..

Köszönjük a finom falatokat a Petissimonak! 🙂