3 hónapja Boston!

2013 szeptember 29. | Szerző: Oravecz Nóra

3 hónap. Ennyi telt el azóta, hogy megérkezett hozzám Boston. Hozzánőtt az életemhez, már el sem tudnám képzelni nélküle a hétköznapokat. Imádom, hogy van, hogy az életem része.

Sokat változtatott rajtam, hogy van Boston. Az, hogy valaki mindig vár haza, hogy valaki mindig ugyanúgy örül nekem, hogy valakivel törődhetek, hajnalban vagy épp a nap legvégén levihetem sétálni,.. egy picit én is anya lettem. Amolyan igazán féltő, a Bostonra támadó kutyákra anyaoroszlánként ordító fajta – erre is volt példa. 😀

Táp. Sok üzenetet kaptam a táppal kapcsolatban. Boston imádta, egyetlen probléma volt: volt, hogy nem kétszer annyit, hanem háromszor annyit kakilt tőle. Neki ez annyira nem jött be, de ettől függetlenül mindig izgatott volt, amikor kapta, de úgy néz ki, hogy számára az előző vált be. Azt az infót kaptam több oldalról is, hogy várjak pár hetet, hátha beállnak a dolgok nála.. Hát. Sajnos nem így történt. Úgy látszik az ő szervezete ebből a tápból nem tudott túl sok mindent feldolgozni. Persze ahány kutya, annyi reakció.

Viszont: a fish 4 dogs jutifali nagy kedvenc. Elképesztően okos kutya egyébként Boston! Ha van a kezedben egy jutifali, akkor mindenre képes. Tényleg. Mondod, hogy “ül”, és azt, amit eddig soha nem csinált, most megteszi. Ami amúgy érdekes, hogy amikor többen voltunk pl. Sümegen, a “fekszik”-re mindig elvonult és lefeküdt – itthon már erőteljesebben rá kell szólni, hogy “HELYEDRE!”, és akkor fekszik le a fekhelyére.

Starbucksba még mindig jár le velem, lefekszik a lábamhoz, “feltakarít”, nézelődik, de semmi extra. Ugatni a három hónap alatt kábé kétszer hallottam, akkor általában játszott és bepörgött. Mindenkivel nagyon kedves, szerencsére már nem retteg dolgoktól. Komolyan. Az első két hónap olyan volt, hogy bármi történt, összehúzta magát, aztán össze-vissza kúszott, mint azok a kutyák, akiket az utcán látsz. Az egyik barátnőm mondta, hogy a félelemre tudod mi a megoldás? A szeretet. Na azóta hatszor annyira van Boston szeretve. Ölelgetem, puszilgatom – soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom tenni egy kutyával.

Anya ugyanez. Régen mindig azzal jött, hogy “ó, kislányom, a lakásba soha nem fog kutya jönni”, erre a máltai két hetem alatt Boston otthon lesz, náluk, a lakásban. Ilyen ez. Anyából egyébként tipikus nagymamát csinált a Boston, hiszen már azon gondolkodik, hogy hova fogja vinni, mit csinál vele, meg hogy milyen jó lesz, hogy már megint ott lesz az ő kis unokája. 😀 Eszméletlen.

Az persze biztos, hogyha anyán múlik, legalább tíz kilóval több Bostont hozok vissza.. 😀 Egyébként többen kérdeztétek a kutyaszalámit is, a Jack-et boldogan ajánlom, nekünk nagyon bejött! Bár Boston ezekből a dolgokból nem a legjobb alany, hiszen ő megeszik mindent, és örül is bármiféle kajának, de pl. a virslinél az a bajom, hogy benyálkásodik pár nap után a hűtőben – én egyébként nem eszek virslit, szóval ez új.. -, és azt meg nem szívesen adom neki, ahogy a silány minőségű párizsikat is kerülöm..

Köszönjük a finom falatokat a Petissimonak! 🙂

 

 

 

Boston és a táp

2013 szeptember 16. | Szerző: Oravecz Nóra

Kezdeném a szokásos módon: Bostonnal minden szuper, egyre boldogabb, és már egyre kevesebbet veszem észre rajta, hogy bármitől is félne. Szeretve van, na. Nem csoda, hogy biztonságban érzi magát – abban is van. Szombathelyre is velünk utazott pénteken, ahol egy újabb lépcsőre is felmászott: hiszen majd 1OO ember társaságában ülte végig (!) nyugalomban az előadásomat. Néha hallottam, hogy kopog a körme, de tök ritkán. Figyelt rám – és biztos nem értette, hogy most akkor mi van.

Ma este csak egy apróbb poszttal készültem, hiszen egyetlen nagy változást iktattam be Boston életébe, amiről úgy gondolom, hogy nem árt írni, tekintve, hogy nagyon sok tévhitet olvastam a neten a halas tápokkal kapcsolatban. Azt már tudjuk, hogy csirkét nem kaphat, és a silány minőségű tápokat még a közelébe sem engedem. Kezdtem egy táppal, de azt egy hónap után már alig akarta megenni. Aztán jött egy másik kb. 2 hétre, aztán meglett az igazi. Az előzőket Sümegen pl. többször otthagyta a tálkájában, akkor döntöttem úgy, hogy váltani szeretnék. Addig valami bárányosatt kapott, most pedig lazacosra váltottam. Fish4Dogs-ot kap, aminél több dolgot is észrevettem.

Míg sokan azt mondták, hogy a halas tápoktól büdösebb lesz a kutya, Bostonnak semmi szaga sincs, az előző táptól bizony volt. A szája sem büdös, pedig azért volt az előző tápnál olyan, hogy a fejembe ásított, én meg majd elájultam. 😀 Ami még észrevétel, hogy sokkal több és nagyobb dolgot kell összeszednem a sétáltatások során. Az előző gazdi szerint ez azt jelenti, hogy nem hasznosít annyi mindent a szervezete a tápból, de szerintem ebben az is benne van, hogy sokkal több más dolgot is kap a táp mellett, mint az elején. Imádja a zsömlét, a májkrémet, a kutyaszalámi + Fish4Dogs kombó a kedvence, és az új jutalomfalatokat is őrületes farokcsóvával várja. 🙂

Táp – Fish 4 Dogs

Jutalomfalat – Fish 4 Dogs

A támogatást ezúttal is köszönjük a Petissimo-nak,
a fekete Petissimo-s zacsiért pedig extra köszönet! 🙂

Boston az Aktívban

2013 szeptember 9. | Szerző: Oravecz Nóra

Igen, a hölgy szerepelt a TV-ben, imádta a kamerát, a kamera meg őt. Naná. Amíg az Aktív Oravecz Nóra titkát fejtegette, Boston szagolgatta a kamerát, belebújt, követte, és persze csóválta a farkát. Imádták. Boston sorsa persze már csak ez-  nem véletlenül. Fene tudja, milyen élete volt előttem és Ivették előtt… Az biztos. Ez a kutya most már boldog, és köszöni, szuperül érzi magát itt. Belenőttem a gazdi szerepbe.

Őszinte leszek, nehéz volt. Jött valaki az életembe, valaki, akit majd aztán szeretnem kell, de még azt sem tudom, hogyan fogom. Van négy lába, a testrészei aránytalanok, a szeme meg olyan, mint egy emberé. Nem tudtam őt hova tenni, de egy biztos: az elmúlt hónapok alatt a szívembe lopta magát Boston, aki beutazta a fél országot. Járt már Siófokon, Zamárdiban, Sümegen, Mezőkövesden, hétvégén pedig Szombathelyet is beveszi magának. 🙂

Nem gondoltam volna, hogy tényleg úgy lesz, hogy alkalmazkodik hozzám. Zseniális. Három napja véletlenekből kifolyólag egész napokra magára maradt, 9 körül vittem le, aztán meg 5-6 órakor, és semmi probléma sem volt vele. A tápját lassan kivégzi, imádja. A kutyaszalámit pedig a legnagyobb örömmel falja be – szó szerint :D. Ami furcsa, hogyha itthon vagyok, akkor nyugodtan van, pihen, fekszik, nem zaklat, mint aki tudja, hogy dolgom van. Abban a pillanatban, hogy másra bízom, megőrül, futkos, szaladgál, kunyerál – én nem dőlök be neki, mások persze igen 😀 -, amikor meg visszakerül hozzám legalább egy napon át kezelhetetlen. Persze ez biztos azért van, mert szegényem fel sem tudja fogni, hogy most mi van. Egyszer én jövök haza, utána meg más. Jogos.

 

A póráz pedig tökéletesen bevált (érdemes szétnézni a Petissimo oldalán, nagyon jó minőségűek, tartósak, és a kezedet sem szedi szét), bár újabban ritkán használom, ugyanis ahogy kilépek a kapun, egyrészt zsákutca van, másrészt pedig egy park, ahol most már kedvére szaladgálhat. Persze folyamatosan figyelem, hogy jön-e egy másik kutya, és olyankor bizony megkötöm, de azóta, mióta többet van szabadon, sokkal nyugodtabb. Nem akarja leharapni más kutyák fejét, a pórázt sem húzza, ha rászólok, hallgat rám. Persze még mindig mordul rá kutyákra, valószínű, hogy a saját dominanciáját akarja bizonyítani :D, de újabban egyre gyakrabban sétálunk póráz nélkül.

A kapcsolatunkat EZ a videó tökéletesen leírja. Imádom. Sümegen már hallgatott a “feküdj le”-re, amire eddig ült. Most már fekszik. Az, hogy a vizes műanyag tálja bekerült a táskámba, a legszupeberebb dolog volt, ami történhetett, ugyanis másképp a szállodában szegényem inni sem tudott volna. A múltkor jártam a Petissimo webáruházában, ahol egy kék műanyag összecsukható és könnyedén kinyitható műanyag tálat kaptam, utazásra gondolták jó lesz. Hát még milyen jól jött! 🙂

Ezúton is köszönjük a Petissimo-nak azt, hogy Boston életét tökéletess teszik 🙂 🙂 🙂

 

.. és persze Boston életéből az őrült bébiszitter sem maradhat el.. 😀