szeretet-terápia

2013 augusztus 10. | Szerző: Oravecz Nóra |

Először is millió bocsánat, hogy csak most jövök bejegyzéssel, de az Összekötve megjelenése miatt kissé felgyorsult minden, így ezzel a poszttal is megcsúsztam egy picit. Mindenesetre szuper dolgok történtek és történnek velünk, nálunk.. 🙂

A szeretet megöli a félelmet, elűzi, ellehetetleníti, esélyt sem ad neki, hogy éljen. Az igazi szeretet csodákra képes, olyanokra, amilyenekre semmi más. Megnyit, feltölt, bátorságot ad, de leginkább erőt. Erőt ahhoz, hogy szembenézz bármivel, és ahhoz, hogy merj szeretni. Hiszen abban a pillanatban, amikor kapsz, vissza akarod adni. Neki, bárkinek, valakinek, bárhogy, teljesen mindegy, de adni akarsz. Pont ezért szép a szeretet: elindít valamit, ami aztán nem áll meg. Képtelenség lenne megállnia. Terjedni kezd, és bizony gyilkol: bizalmatlanságot, kételyt, félelmet, fájdalmakat. Hegeket gyógyít be, mert egyetlen mosoly, egy ölelés, egy őszinte tekintet erre képes. Elfeledtetni mindent, ami történt. Mindent, ami fájt.

Mint tudjátok Boston félős kutya volt eddig. Most már inkább hívom hősnek, hiszen egy-két rettegős viselkedés után már belemegy a tapasztalásba, mert megbízik bennem. Ha viszem a városba, jön, mert látja, hogy ott vagyok. Nem hisztizik sokáig, csinálja. Pár napja az egyik barátnőm mondta, hogy “Tudod Nóci mi a megoldás a félelemre? A szeretet.”. És bizony igaza volt. Akkor aztán elkezdtem odafigyelni még inkább arra, hogy hogyan is bánok Bostonnal.

Amikor bezárom a bejárati ajtót, el akar rohanni. Eddig legalábbis ezt csinálta. Most odahívom magamhoz, simogatom, és úgy csukom be az ajtót. Nem fél. Nem rohan. Farokcsóva és sáta le. Működik!

A múlt héten jártam Boston “keresztszüleinél”, a Petissimo-nál, akiktől ismét egy kisebb tesztelnivaló szeretetcsomagot kaptunk. El is kezdtük tesztelni Bostonnal, ami rámutatott arra, hogy pl. enyhe csirke allergiája lehet, hiszen a csirkét kihányta. Rossz emlékek miatt, de rettegek, ha valaki rosszul van mellettem, így gondolhatjátok, hogy mit éltem át, amikor végignéztem, hogy Boston gyomra fél napon át rángatózik az új falat elfogyasztása után, majd a sétánál szépen búcsút is vett tőle. Mindenesetre semmi baj sem történt, utána már boldogan futkosott az új labdája után.

Apropó labda. Egy extra hangosan csipogós fajtát már ki is sajátított magának, el sem lehet tőle venni. Az egészben a szuper az, hogy órákra képes lefoglalni magát vele – ez persze amikor otthon vagyok nem feltétlenül a legjobb dolog, mert 15 perc hangos csipogás után már elég idegesítő tud lenni a labda hangja, amit ő egyszerűen képtelen megúnni. Az egyik ismerősöm mondta, hogy tuti ő is gyűlöli a hangot, és meg akarja semmisíteni, azért püföli olyan agresszívan. 😀 Nem tudom, mindenesetre most is épp azt rágja.

A következő hétre már kihívom a kutyakozmetikust, mert egyre többet kezd kaparózni, és talán már vagyunk olyan kapcsolatban, hogy elviselje. Ebben a melegben egyébként nem sétáltunk túl sokat, de nem is igényelte, mindig magától fordult vissza. A parkokban már elengedem, ha elindulok, rögtön szalad utánam. Ragaszkodik. A kutyaszalámit imádja, abból minden másnap szokott kapni egy kisebb adagot, a gyomra is bírja, nincs tőle baja – nem csirke.

Nem is tudom, hogy még mi történt velünk. Közös életünkben az egyetlen biztos pont az az, hogy reggel 8 körül kimegyünk sétálni, a többi az mindig változó. Van, hogy délben, van, hogy háromkor sétálunk utána. Este pedig ahogy hazaérek. Szerencsére nincs hiszti, nem szed szét semmit, és alkalmazkodik. Ha sokáig hagyom magára, utána van olyan amikor sétálunk, hogy a legkisebb füvet meglátva is elkezd pisilni vagy kakilni, de ezért nem fogok ordibálni, mert lehet, hogy 7 órát volt otthon, meleg volt, sokat ivott, – mégsem otthon csinálta.

Kapott új pórázt is, ugyanis az előző elég vékony volt, ez sokkal puhább, kényelmesebb, és szuperül illik Bostonhoz! 🙂 Egyébként Boston nemrég ismét a Deákon járt, kipróbáltuk az új pórázát. Az első ilyen útján még kapkodta a fejét, és rettegett – most már nyugodtan sétált át a hídon, az Ötkert előtt, egészen a 16-os busz megállójáig, ahol az egyik ismerősömet vártuk meg. A Fröccsterasznál még a Class FM-es Szani Rolanddal is találkoztunk, ott is tök szuperül viselkedett Boston, félelemnek nyomát nem lehetett látni, pedig ott aztán sok ember van. Egyébként az egyik Olvasóm fel is ismert minket, és odajött gratulálni az írásaimhoz, na meg persze Bostonhoz. 🙂 Tök szuper érzés volt! 🙂

Trixie Farkincás állatfigura – 916 Ft

Jack kutyaszalámi – 331 Ft