Boston UTAZIK! :)

2013 július 29. | Szerző: Oravecz Nóra

Boston az elmúlt egy hét alatt többet utazott, mint az elmúlt egy hónapban. Jártunk Dunakeszin, amit eszméletlenül élvezett – hatalmas kert -, aztán hazautaztam vele Anyumékhoz Vizslás- Újlakra (Nógrád megye), sőt, aztán még 4-6-osozott is. Ez történt velünk az elmúlt egy hét alatt:

Boston mint kiderült, tök jól bírja az utazást – ha autóról van szó. Lefekszik, figyelget, de egy idő után ha látja, hogy én nyugodt vagyok, és pl. olvasok, akkor leteszi a fejét, és elfogadja, hogy mi van. Gazdi ott van, gond nem lehet. A ki- és beszállásnál újabban problémák vannak, tegnap, amikor hazamentünk, meg reggel, amikor vissza egyszerűen nem akart ugrani, úgy kellett berakni a kocsiba, mert sietnünk kellett.

Anya a nagy kedvence volt. Mindenhova kísérte, imádta a konyhát, és egyszerűen mindenkitől próbált kunyerálni – amit velem nem csinál meg. Anya persze megszánta, és kapott parizelt, mert nyilván egy doboz Pick parizelnek (4-5 vékony szelet) Boston gyomrában kell landolnia – 😀 -. Boston ugrált, körbe-körbe szaladgált, tök jól érezte magát. Aztán később már az sem érdekelte, ha én elmentem a szobámba dolgozni. Anya lett az új gazdi otthon. 😀 Este persze a földön aludt az ágyam mellett, de mondanom sem kell, Anyával hamar egymásra találtak. Meg is beszéltük, hogyha bármikor úgy alakul az életem, hogy nem bírom mindenhova magammal vinni, akkor megy haza – ahol már egy örökbefogadott kutyus van. Örültem amúgy, hogy találkoztak, mert így ha bármi van, el kell utaznom külföldre, stb., és itt senki sem tud vigyázni rá, akkor még mindig vihetem haza. Ez azért megnyugtat.

Bár ahova lehet az biztos, hogy kocsival fogok utazni – dedikálások, stb. -, és így tudom magammal vinni. Egyébként otthon semmi gond nem volt, amikor Lustival találkozott, picit összemorogtak az elején, tuti a féltékenység miatt, de utána már együtt játszottak.

Aztán reggel jött a nagy mutatvány, a Menza mögé érkeztünk meg, és onnan kellett hazanavigálnom Bostont – gondoltam a 43 fokos reggeli hőségben idegileg össze fogok roppanni, tekintve, hogy Boston retteg a zajtól és a forgalomtól, és bizony csak a körút mellett tudunk hazagyalogolni, ami egyébként maximum fél óra lett volna.

Ám hirtelen felbátorodva a Jászain felszálltam vele a 4-6-osra. Picit remegett, de kérdés nélkül jött velem, nem húzta a pórázt, nem nyüszített vagy hisztizett. Szerintem örült, hogy végre valahol nincs meleg. Nem mondom, hogy imádta, meg máskor is viszem magammal, de azért megnyugtat a jövőre való tekintettel az, hogyha kell, akkor tudom magammal vinni – ősszel meg azért amikor nincs ilyen nagy meleg, ő is jobban bírja.

Aztán persze megtanult pózolni is, bár gyűlöli ha fotózzák. Mindig elkapja a fejét. 😀 Viszont ma már a fekhelyén pózolt (IMÁDJA! :)). Hát nem édes?

A múlt héten már elkezdtem a tápon kívül mást is adni neki – eddig plusz jutifali meg virsli volt, meg néha sajt. Most már gyakrabban kapja mindkettőt, néha zsömlét is eszik, vagy kenyeret, mint kiderült azt is szereti. A sétáknál már nyugodtan elengedem, más kutyákkal boldogan játszik, ritkán van összetűzése. Azt hiszem kezdünk egyre boldogabbak lenni együtt – én meg Boston.

Köszönjük a bátorító jutifalatokat a Petissimo webáruháznak! 🙂 

 

 

 

Boston egy hős

2013 július 24. | Szerző: Oravecz Nóra

Bostonnal egyre szorosabbra fűződik a kapcsolatunk. A héten már úgy sétáltunk a parkban minden reggel, hogy elengedtem, leszedtem ról a a pórázt. Az már rég bevett szokás, hogy kerítésen belül már elengedem, és ő vezet kábé a bejárati ajtónkig.

A héten mégis a legszuperebb dolog, ami történhetett velünk az az, hogy bevittam a városba. Mivel tudom, hogy retteg a busztól, így gyalogoltunk. Nem az volt a cél, hogy egészen a Fröccsteraszig megyünk a Lánchídtól, de végül ott kötöttünk ki. Nem akart menekülni. Ezen teljesen meg voltam lepődve. Nem volt nálam jutalomfalat, semmi, és mégis hallgatott rám. Jött, nézelődött, kapkodta a fejét, de nem félt. A Karányi Danit egyenesen imádta, meg persze mindenkit, aki odajött megsimogatni. Boldog volt – meg én is. Komolyan, jobban örültem neki, mint bármi másnak az elmúlt egy hét alatt! 😀

A jutalomfalat még mindig tökéletesen működik, azért bármit megcsinál. Kezdi tanulni az ÜL, és FEKSZIK szavakat, na persze nem mindig megy neki, de alakul. Az egyik séta alatt megismertem egy hölgyet, aki adott egy kutyakozmetikushoz telefonszámot, szerintem 1-2 hét múlva fel is hívom, és szépen rendbeteszi Bostont. Addigra még szorosabb lesz köztünk a kötelék és nem fog annyira félni.

Idegen kutyákkal már jól boldogul, nem akarja a fejüket leharapni. Volt, hogy 8 órára eltűntem, semmi hiszti nem volt, tök jól viselte, trillió százalékra szobatiszta. Komolyan, csak ámulok és bámulok, hogy mennyire jól elvan – valószínű, hogy az ivartalanítása miatt is sokat nyugodhatott. Mindenesetre a napi rutinnal sincs baj, ami minden nap más, egyáltalán nem bánja. Ha a hangomat meghallja, már csóválja a farkát, szóval szerintem boldog. 🙂

Tanulság: Attól, hogy egyszer félt, nem kell azt hinni, hogy mindig is félni fog. Minden változik, így ő is. Egyre közelebb érez magához, és egyre inkább biztos abban, hogy a legjobbat akarom neki. Nem kételkedik benne, nem bizalmatlankodik, jön, mert én megyek. Így élünk mi, egymás félelmeit ledöntögetve, bízom benne, hogy még sokáig.

… szóval Boston egy boldog kutya, amit a Petissimo webáruháznak is köszönhetünk. 🙂

Boston bátor

2013 július 18. | Szerző: Oravecz Nóra

Bostonian alakulunk – valahogy így is mondhatnám. Beállt a napi rutin, az már minden nap biztos, hogy 7 és 8 között megy az első nagy séta, általában a várnegyedben vagyunk valahol. Egyre barátságosabb más kutyákkal, ha a fejük felé kap, azt is csak azért csinálja, mert játszana. Egyébként barátkozik velük, és ez tök jó.

Valamelyik nap találkoztam az egyik barátnőmmel, és elvittük sétálni. Neki aztán tök mindegy volt, hogy ki fogja a pórázt, csak gyerünk. Persze folyamatosan szemmel tartott, és figyelt, hogy mi van. Most először fogtam fel, hogy bárki foghatja a pórázát, a szíve nála van. A kötelékek bizony ilyenek. Jöhet bárki, ha téged szeret, téged szeret. Megsétáltathatják, játszhat vele más, de végig téged fog figyelni, mert te vagy a gazdája. Téged szeret, téged vár haza. Komolyan, olyan ez, mint egy párkapcsolat. Rengeteget tanulok Bostontól, amiért nagyon hálás vagyok. A feltétel nélküli szeretet bizony ilyen: hagyja, hogy más is örömét lelje benne, de tudja, hogy hova tartozik, és bizony hűséges.

Boston tökéletesen a fejembe verte a hűség fogalmát akkor, amikor Fanni fogta a pórázát. Látni azt, hogy bár farokcsóválva jött utána, mégis megállás nélkül a szememet pásztázta, hogy ugye itt vagy Gazdi?, végül mindig az én lábamnál kötött ki, és az én kezemet bökdöste, hogy simizzem. Nagyon közel került hozzám ez a kutya. Azt hittem, hogy rögtön beleszeretek, de nem így történt. Szép fokozatosan alakult ki az a valami, ami napról napra egyre erősebb.

A múltkor már írtam arról, hogy ritkítottam a szőrét, azóta megint nekiálltam valamelyik nap, akkor már vágtam is belőle, mert már tényleg nagyon csúnya volt neki. A Petissimo webáruháztól kapott furminátor meg a ritkító olló viszont szuper munkát végzett, mert ha ők nem lettek volna, akkor bizony millió szállal több végezte volna a kukában. A ritkító ollóval a múltkor sikerült az extra sűrű szőrét leminimalizálni, utána a furminátor pedig minden felesleges szálat eltávolított. Minden nagyobb szőrű kutyus gazdijának kötelező lenne egy furminátor otthonra! Pár napot vártam, és előkaptam egy ollót, hogy befejezzem azt, amit elkezdtem.

Be is bizonyosodott, hogy mennyire okos Boston. Jutalomfalat elő, Boston fekszik a földön. Elkezdtem nyírni a szőrét. Az elején szemmel láthatóan szenvedett, utálta. Rögtön adtam neki jutifalit. Mosoly. Na jó. Vágás folytat, utána megint jutifali. Boston gyerek a következő pillanatban jobbra fordult – még a lábát is felemelte! 😀 -, levágtam a szőrét, aztán jutifali, majd balra fordult, utólag meg az arcát mutatta, hogy ott is. Azt valószínű azért, mert tényleg nagyon hosszú volt a szőr, és folyamatosan nyaldosta a fejét – ami enyhén idegesítő egy idő után 😀 -,.. Úgyhogy mint kiderült, Boston tényleg egy álomkutya. Egyébként pont azon gondolkodtam, hogy az Ivették előtti gazdája tuti gyakran nyírta, vagy legalább kozmetikushoz vitte Bostont, mert másképp nem tudta volna ennyire, hogy mi van. Szerintem.

Mióta nálam van, tegnap hagytam először 7 órára magára. Egész nap gyomorgörcsöm volt, hogy szegény kutyával mi lehet, de nem tudtam máshogy megoldani, a kisasszony meg nem száll fel a BKV-ra, szóval maradt otthon. Az utóbbi napokban már amikor elmentem nem szaladt ki a folyosóra, hogy szomorú szemekkel nézzen, hogy Anya bizony elmegy, szerintem már tudja, hogy mikor készülődöm úgy, hogy elmegyek, és azt is tudja, hogy úgyis hazajövök, akkor meg van kaja, séta, minden. Amikor pedig megérkezem, akkor is persze, ugrál, örül, de egyre nyugodtabb. Szerintem kezdünk összeszokni.

 

Boston csak fűre csinálja! 😀

Újabban ugye van egy olyan szokása, hogy lefekszik az ágy mellé a helyére, és én meg simogatom. Ha abbahagyom elkezdi bökdösni a kezem, és így alszunk el. Így sikerült a helyére szoktatnom, így most már a párnával kibélelt, a Petissimo webáruháztól kapott alvó kuckójában alszik el. Nagyon megszerettem, tényleg. 🙂 Amikor Fannival sétáltunk, akkor már póráz nélkül jött utánunk a parkban, egy pillanatra sem volt vele probléma. Erre nagyon büszke voltam, ugyanis azt gondoltam, hogy soha nem tudnám elengedni póráz nélkül egy teljes sétára – nyilván játék van, akkor el van engedve.. -, mert mi van, ha elszalad… Ilyenkor mindig eszembe jut az, amit Ivett reagált erre a gondolatomra: Miért menne el?

Köszönjük Petissimo a támogatást! 🙂

 

 

Boston kedvenc jutifalija: Coachies jutalomfalat 15OO Ft
Boston fekhelye: Ferplast Siesta Deluxe 

 

Boston felenged

2013 július 11. | Szerző: Oravecz Nóra

Boston kezd felengedni – VÉGRE. Beálltunk a napi 3-4 sétára, bőven elég neki. Ha itthon vagyok, még mindig nyugodtan van, fekszik, alszik, ha elmegyek, valószínű ugyanezt csinálja, a szomszédok sem panaszkodnak. Semmit sem szed szét, mindent békén hagy, az ágyra pl. még egyszer sem ugrott fel. A letiltás elég hatásos volt.

 .. lábai között a csipogós KONG Zebrával, amivel a nap bármely időszakában fel lehet ébreszteni 😀

Egyetlen esetben jön közel az ágyhoz, lefekvés előtt egy utolsó simit kapni. Olyankor leteszi a buksiját az ágy szélére – azt még engedem neki -, és bökdösi a kezem, hogy simizzem. Extra cuki. 🙂

Tegnap kipróbáltam a recés ritkító ollót és a furminátort, amit a Petissimo webáruháztól kaptam. Boston szőre extra vastag volt már, és mivel még nem vittem el kutyakozmetikushoz, a melegre való tekintettel segíteni szerettem volna rajta. Kiültünk az udvarra, és tűrte. Olyan türelmesen tűrte, hogy meg is voltam döbbenve! Boston, aki alapjáraton mindentől retteg, és minden zaj üldözi nem fél sem az ollótól sem a furminátortól. Szuper! A folyamat a következő volt: az ollóval a nyakától az egész hátát “megritkítottam”, aztán jött a furminátor, ami minden olyan elhalt szőrszálat eltávolított volna, ami valószínű, hogy a lakásban végezte volna. Aztán végül megfésültem a kézre húzható masszázskeféjével, amitől -természetesen – az elején rettegett, de most már ő tartja a hátát, hogy simizzem vele. 😀

Egyébként az egyetlen gond vele, hogy mindentől retteg. De tényleg. Felállítom a ruhaszárítót, már rohan. Az elmúlt pár napban már a bejárati ajtónál is könyörögni kellett neki, hogy bejöjjön, nem tudom mi történt vele. Eddig mindig berohant.

Aztán tegnap megtörtént a legnagyobb csoda: a kávézóba, ahonnan a múltkor kirohant, most velem együtt besétált, és kivárta a sort. Nem hittem el, hogy Boston, a kutya, aki retteg mindentől most végül bejött oda, ahonnan múlt héten ezerrel kihúzott. Anniyra büszke voltam rá! Persze ennek hangot is adtam, a kávézó teljes népessége előtt dícsértem agyon, hogy mennyire ügyes vagy, és egyébként is te vagy a legszuperebb kutya. 😀

Tegnap még csináltunk egy késő esti sétát, egy ismerőssel összefutottam véletlenül a metrón, aztán megbeszéltük, hogy velem jön Bostont sétáltatni. Valószínű, hogy akkor ébresztettük fel, mert elég kómás volt, de egy labda, meg csipogó zebra után már újra pörgött. Le is vittük.

Így vagyunk mi, én meg Boston. Azt hittem, hogy rögtön meg fogom szeretni, de ez nem ilyen. Egy kutyát befogadni az életedbe és úgy igazán megszeretni idő – szerintem. Közös emlékek kellenek hozzá, meg olyan pillanatok, amikor érzed, hogy valójában ő szeret. Ez nem olyan, hogy meglátjuk egymást, és már imádjuk a másikat. Nem. Minden áldott nap meg kell “küzdeni” a bizalmáért, és akkor majd jó lesz. Így egy hét után már az életem része. Egyre jobban szeretem, egyre inkább közelebb áll hozzám.

Boston cukiskodik

2013 július 7. | Szerző: Oravecz Nóra

Hát izé. Két nappal ezelőttig kemény csatáim voltak Bostonnal. Kimentünk sétálni, húzta a pórázt, nekiugrott tőle nagyobb kutyáknak – nem is értem, hogy mit gondolt.. 😀 -, meg ilyenek. Aztán este az egyik lábára alig akart ráállni, rögtön hívtam Ivettet, hogy te jó ég mi van.. Erre kiderült, hogy valószínű, hogy izomláza van a sok lépcsőzéstől, amit egyébként lehetetlen kikerülni a Batyi környékén. Akkor aztán felhoztam a dominancia kérdést is, és másnap már semmi gond nem volt. Lazán tartottam a pórázt, és nem rángattam, hanem a hangommal próbáltam rá hatni – SIKERÜLT! 🙂 Úgy érzem, hogy kezd elfogadni Boston, és ez tök jó.

Az elmúlt napokban 2×3 órákra már magára mertem hagyni. Az elején tényleg nehéz volt, de aztán végül csak eljutott az agyamig, hogy ő egy kutya, nem ember, és nem lesz depressziós azért, mert otthagytam. Sőt, valószínű, hisztizni sem fog. Így lett. Azóta valahogy sokkal másabban viselkedik velem. Tegnap pl. elkezdett ugrálni rám, csóválta a farkát, és megfogtam a tappancsait, és tök boldogan “állt” velem szemben – de abban a pillanatban, hogy azt mondom, hogy a-a, abbahagyja. Mint utólag kiderült, ez az öröm jele, vagy valami hasonló, szóval megnyugodtam, szuper, jó lesz ez.

Az elmúlt két nap viszont már nem lépcsőztettem annyit, és nem is labdáztunk, helyette otthon rugdostam neki a labdát, teljesen bepörgött. 😀 A másik kedvence a kötél, amit a Petissimo webáruháztól kaptam, amivel eddig nem is nagyon foglalkozott – mint kiderült, mióta magára hagyom, ez az egyik kedvenc játéka, erről leginkább a szoba különböző sarkaiban hagyott fehér kötél darabkák tanúskodnak. 😀 Egyékbént a rágókötél kiválóan alkalmas a fogai tisztítására, ugyanis a pamut fonalak tisztítják a fogát, ezt csak ajánlani tudom. 🙂

És íme a kedvencek 🙂 

Holnap pedig újra jövök, de most nem történt olyan húdesokminden, viszont szerettem volna életjelet adni Bostonról, aki jól van, imádja a helyes pasikat, gyakran nyalogatja is őket, és ezzel persze egy percre sem hoz kellemetlen helyzetbe. 😀

.. hamarosan beszámolok a különböző kefékkel, furminátorokkal kapcsolatos tapasztalatokról is.. 🙂
Addig tessék meglepni a kedvencedet is egy rágókötéllel! 🙂

 

 

Boston a kávézóban

2013 július 5. | Szerző: Oravecz Nóra

Boston már kedd óta nálam van, kezdünk összeszokni. 🙂 Az elején azért tartottam attól, hogy milyen hamar fogad el gazdájaként, és hogyan fogja viselni a zajt, meg a sok embert, de ügyes a nagylány.

Kezd kialakulni a napi rutin: reggel felébredek, elkészülök, elvégzem a munkámat, és kb. 1 órára az ébredésre leviszem sétálni. Ma tettem egy próbát, és levittem a Batyira. Tegnap már jártunk ott, ismerős lehetett neki a terep. Be akartam szaladni kávéért az egyik kávézóba, de olyan tempóban húzott ki onnan, hogy le kellett nyugtatnom. Ez még egy külön jutalomfalatos kör lesz, gondoltam. Mivel csak rövid sétára szaladtam le vele, nem vittem jutalomfalatot, pedig a Petissimo-tól kapottat imádja a nagylány! 🙂 Az egész jutalomfalatozásban az a szép, hogy soha, egyetlen kutyának sem engedtem volna meg, hogy a kezemből egyen, de neki igen! Öli ki a félelmeket belőlem, remélem nekem is sikerül majd az ő félelmeit legyilkolnom. Van egy pár..

Arra már hallgat, hogy feküdj le, és szuper, hogy abban a pillanatban, hogy leülök dolgozni, rögtön lenyugszik és magamra hagy. Tökéletesen alkalmazkodik hozzám. Viszont azt tudja, hogyha játék van, akkor bizony repül a labda. 😀

Szerdán már kipróbáltam azt is, hogy jutalomfalatot pakoltam a labdába. Ó, imádta. Pillanatok alatt rájött, hogyha rugdossa a labdát nagy valószínűséggel az összes ki fog belőle esni. Köszi Petissimo, ezzel legalább lefoglalja magát addig, amíg nem vagyok itthon! 🙂

Aztán tegnap levittem a ház udvarába is, tökéletesen el van kerítve, innen nem tud kimenni. Levettem róla a pórázt, és végig ott volt, ahol én. Kezdetben rettegett az ajtótól, most meg már abban a pillanatban elengedhetem, ahogy bezártam a lépcsőház ajtaját, és feltalál még egyedül is a lakás ajtaja elé. Addig nem megy a lakásba be, amíg nem mondom azt, hogy mehet. Először én megyek be, és utána jön. Ezt is tök szépen csinálja.

Tegnap már eljátszottam kétszer, hogy elmegyek, de hamar visszajövök, hogy lássa, attól, hogy Nóri elmegy, még visszajön. Farokcsóvával várt, ám Ivett mondta, hogy ilyenkor úgy kell besétálni, hogy nem kell vele foglalkozni. Hát jó, megcsináltam. 🙂

Viszont ami nagyon lefárasztotta, és akkor ki is dőlt a lakásban, amikor levittem a lépcsőkön a Batyira, utána meg elmentünk a Széna térig. Ó, utána semmi sem érdekelte, még a labda sem. 😀 Gondoltam szuper, akkor ez is megvan. Naponta kétszer megtesszük ezt a távot, közben figyelgeti az autókat, barátkozik velük. Este pedig nagy játék a parkban. Szuper.

Volt egy megbeszélésem, ahova már magammal vittem délután. A kávézó teraszán ültünk le, többször húzta a pórázt és ment volna nézelődni, de még végig be volt húzva a farka. Szoknia kell, de nagyon ügyesen csinálja Az utolsó nagy játékos sétát kint a Bécsi kapu tér alatt ejtettük meg az egyik barátnőmmel. Nagyon könnyen barátkozik, egy labda vagy egy jutifali elég neki ahhoz, hogy lefeküdjön mellé és simogattassa a hasát. Hát igen..

Aztán ahogy visszaértünk szóltak a többiek, hogy mennek moziba. Gondoltam eljött a nagy nap, itthagyom egy picit. Úgy 3-4 órára. Kipakoltam elé minden játékát, a labdába raktam pár jutalomfalatot, elkészültem, és búcsúzás nélkül kisétáltam az ajtón. Semmi nyüszi, semmi hiszti, semmi ugatás. Szuper. A moziban végig gyomorgörcsöm volt, hogy szerencsétlen itthon maradt egyedül és most mit gondolhat, amikor eszembe jutott az, amit Ivett mondott: ő csak egy kutya, ezt sose felejtsd el. Hát igen. Ezt még nehéz megtanulni. Hazajöttem, és eszméletlen nagy boldogsággal fogadott Boston, aki valószínű, hogy hosszú órákat aludt, amíg nem voltam itthon – nyilván én meg figyelni sem tudtam a Grura, mert mi lehet vele. Szép.

Ma reggel pedig kivittem a Halászbástyához, onnan nézelődtünk egy picit. Lefárasztottam, már megint alszik. 😀 Az elmúlt két napról most ennyit, majd még jövök. Ha van bármilyen tippetek arra, hogy hogyan lehet megbarátkoztatni a leggyorsabban a várossal, a zajjal, vagy épp a kávézókkal, azt örömmel veszem! És egy kis szösszenet:

Az elfogadás az valami igazán különleges dolog. Valami olyan, amit feltétel nélkül a legjobb megtenni. Nem félni, hanem megtenni. A bizalom is ilyen: add meg, és megkapod. Tiszteld a szabadságát, és tisztelni fogja a tiédet is. Ennyi az egész. Onnantól egy percig sem kell aggódnod, egyszerűen csak tudnod kell adni a legnehezebből, abból a valamiből, amit már annyiszor összetörtek benned: a bizalomból, a hitből, a reményből, hogy most ez más lesz. Egy kutya elfogad. Olyannak szeret, amilyen vagy, hiszen te vagy a gazdája. Nem a labda vagy a kaja miatt. Á, korántsem. Olyan mély kötődést tudnak kialakítani magukban, közted és közte, hogy ez már jóval több. Ha egy kutya szeret, az az igazi, a ritka, olyan, amire kevés ember képes. Őszinte, elvárások és követelőzések nélküli, egyszerűen elfogadó.

Boston imádja a Petissimo  webáruháztól kapott játékokat! 🙂
Lepd meg Te is a kedvencedet:

 

 

 

 

 

 

Megérkezett Boston!

2013 július 3. | Szerző: Oravecz Nóra

Csak egy rövid bejegyzésre van időm, de gondoltam jelentkezem, hiszen megérkezett Boston, pontosabban tegnap. Már nagyon vártam, a játékairól és a mindenféle kellékéről nem is beszélve, amit már lassan két hete a Petissimo webáruháztól kapott a drága. Ivették búcsút vettek tőle, és már mialatt beszélgettünk, Boston egyre inkább felengedett. Most már itt ül mellettem, és figyel, alszik, pihen. Tök nyugodt – na persze nem mindig. 😀

Tegnap még kivittük sétálni, aztán amikor Ivették elmentek kérdő szemekkel nézett rám, hogy most mi van. Rögtön a kezembe vettem a vigyoris labdát, amit a Petissimo-tól kaptunk, aztán elkezdtem neki dobálni. Nyilván a szomszédok örülni fognak a kopogó körmeinek, dehát én sem szólok, amikor ír népzenét játszanak esténként.. Khm. Imádta. Ráadásul lehet bele tenni jutalomfalatokat, szóval ha épp azt akarom, hogy lefoglalja magát, akkor szépen eljátszik vele..

Egy ideig még játszottam vele, de dolgoznom kellett, szóval muszáj volt egy picit hagynom, hogy feltalálja magát. Leültem a szokásos helyemre, beraktam valami relax zenét, aztán azt vettem észre, hogy bepattant a helyére és már aludt is. Nem akartam elhinni, hogy a kutya, aki előtte hatezer fokon pörgött, most hirtelen rángatózik, álmodik és nyüszög. 😀 Nagyon édes volt.

A reggel az extra vicces volt. Ahogy felébredtem, felugrott és elkezdett szaladgálni körülöttem. Na, mondom te is olyan vagy, mint a gazdád, aki rögtön ugrik és indítja a napját, ahogy megcsörren az óra. Akkor aztán nyugodtan elkészültem, ő meg csak figyelte, hogy mi van, aztán meg lementünk sétálni. Most egy másik parkba vittem, ahol aztán találkozott más kutyákkal is, de tök ügyesen viselkedett. Körbeszaglászta őket, de ennyi.

A jutalomfalattal meg a Kauchips-szel kemény csatáim voltak, mert adtam volna neki, de valahogy nem fogta fel, hogy az finom. Később aztán bekattanhatott neki, mert leült, a tappancsai közé vette, és elrágcsálta. Nagyon büszke voltam rá. 😀  Egy néni a parkban meg is dícsérte, hogy milyen szófogadó kislány. Hát mondom még szép, hogy az, Ivett szuper munkát végzett rajta – jelzem a kutya örökbefogadott, nem vásárolt, csak jó helyre került annak idején..

 Az egyik kedvence 🙂 

Most viszont dolgoznom kell, itthonról, úgyhogy Boston alszik, aztán pár óra múlva csinálunk még egy kisebb sétát. 🙂

Kauchips – 681 Ft
Labda – 1949 Ft
Jutalomfalat – 1344 Ft
Fekhely – 2536 Ft
Zebra- 191O Ft

Boston életét a Petissimo webáruház teszi szuper boldoggá! 🙂