3 hónapja Boston!
2013 szeptember 29. | Szerző: Oravecz Nóra
3 hónap. Ennyi telt el azóta, hogy megérkezett hozzám Boston. Hozzánőtt az életemhez, már el sem tudnám képzelni nélküle a hétköznapokat. Imádom, hogy van, hogy az életem része.
Sokat változtatott rajtam, hogy van Boston. Az, hogy valaki mindig vár haza, hogy valaki mindig ugyanúgy örül nekem, hogy valakivel törődhetek, hajnalban vagy épp a nap legvégén levihetem sétálni,.. egy picit én is anya lettem. Amolyan igazán féltő, a Bostonra támadó kutyákra anyaoroszlánként ordító fajta – erre is volt példa. 😀
Táp. Sok üzenetet kaptam a táppal kapcsolatban. Boston imádta, egyetlen probléma volt: volt, hogy nem kétszer annyit, hanem háromszor annyit kakilt tőle. Neki ez annyira nem jött be, de ettől függetlenül mindig izgatott volt, amikor kapta, de úgy néz ki, hogy számára az előző vált be. Azt az infót kaptam több oldalról is, hogy várjak pár hetet, hátha beállnak a dolgok nála.. Hát. Sajnos nem így történt. Úgy látszik az ő szervezete ebből a tápból nem tudott túl sok mindent feldolgozni. Persze ahány kutya, annyi reakció.
Viszont: a fish 4 dogs jutifali nagy kedvenc. Elképesztően okos kutya egyébként Boston! Ha van a kezedben egy jutifali, akkor mindenre képes. Tényleg. Mondod, hogy “ül”, és azt, amit eddig soha nem csinált, most megteszi. Ami amúgy érdekes, hogy amikor többen voltunk pl. Sümegen, a “fekszik”-re mindig elvonult és lefeküdt – itthon már erőteljesebben rá kell szólni, hogy “HELYEDRE!”, és akkor fekszik le a fekhelyére.
Starbucksba még mindig jár le velem, lefekszik a lábamhoz, “feltakarít”, nézelődik, de semmi extra. Ugatni a három hónap alatt kábé kétszer hallottam, akkor általában játszott és bepörgött. Mindenkivel nagyon kedves, szerencsére már nem retteg dolgoktól. Komolyan. Az első két hónap olyan volt, hogy bármi történt, összehúzta magát, aztán össze-vissza kúszott, mint azok a kutyák, akiket az utcán látsz. Az egyik barátnőm mondta, hogy a félelemre tudod mi a megoldás? A szeretet. Na azóta hatszor annyira van Boston szeretve. Ölelgetem, puszilgatom – soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom tenni egy kutyával.
Anya ugyanez. Régen mindig azzal jött, hogy “ó, kislányom, a lakásba soha nem fog kutya jönni”, erre a máltai két hetem alatt Boston otthon lesz, náluk, a lakásban. Ilyen ez. Anyából egyébként tipikus nagymamát csinált a Boston, hiszen már azon gondolkodik, hogy hova fogja vinni, mit csinál vele, meg hogy milyen jó lesz, hogy már megint ott lesz az ő kis unokája. 😀 Eszméletlen.
Az persze biztos, hogyha anyán múlik, legalább tíz kilóval több Bostont hozok vissza.. 😀 Egyébként többen kérdeztétek a kutyaszalámit is, a Jack-et boldogan ajánlom, nekünk nagyon bejött! Bár Boston ezekből a dolgokból nem a legjobb alany, hiszen ő megeszik mindent, és örül is bármiféle kajának, de pl. a virslinél az a bajom, hogy benyálkásodik pár nap után a hűtőben – én egyébként nem eszek virslit, szóval ez új.. -, és azt meg nem szívesen adom neki, ahogy a silány minőségű párizsikat is kerülöm..
Köszönjük a finom falatokat a Petissimonak! 🙂
Boston és a táp
2013 szeptember 16. | Szerző: Oravecz Nóra
Kezdeném a szokásos módon: Bostonnal minden szuper, egyre boldogabb, és már egyre kevesebbet veszem észre rajta, hogy bármitől is félne. Szeretve van, na. Nem csoda, hogy biztonságban érzi magát – abban is van. Szombathelyre is velünk utazott pénteken, ahol egy újabb lépcsőre is felmászott: hiszen majd 1OO ember társaságában ülte végig (!) nyugalomban az előadásomat. Néha hallottam, hogy kopog a körme, de tök ritkán. Figyelt rám – és biztos nem értette, hogy most akkor mi van.
Ma este csak egy apróbb poszttal készültem, hiszen egyetlen nagy változást iktattam be Boston életébe, amiről úgy gondolom, hogy nem árt írni, tekintve, hogy nagyon sok tévhitet olvastam a neten a halas tápokkal kapcsolatban. Azt már tudjuk, hogy csirkét nem kaphat, és a silány minőségű tápokat még a közelébe sem engedem. Kezdtem egy táppal, de azt egy hónap után már alig akarta megenni. Aztán jött egy másik kb. 2 hétre, aztán meglett az igazi. Az előzőket Sümegen pl. többször otthagyta a tálkájában, akkor döntöttem úgy, hogy váltani szeretnék. Addig valami bárányosatt kapott, most pedig lazacosra váltottam. Fish4Dogs-ot kap, aminél több dolgot is észrevettem.
Míg sokan azt mondták, hogy a halas tápoktól büdösebb lesz a kutya, Bostonnak semmi szaga sincs, az előző táptól bizony volt. A szája sem büdös, pedig azért volt az előző tápnál olyan, hogy a fejembe ásított, én meg majd elájultam. 😀 Ami még észrevétel, hogy sokkal több és nagyobb dolgot kell összeszednem a sétáltatások során. Az előző gazdi szerint ez azt jelenti, hogy nem hasznosít annyi mindent a szervezete a tápból, de szerintem ebben az is benne van, hogy sokkal több más dolgot is kap a táp mellett, mint az elején. Imádja a zsömlét, a májkrémet, a kutyaszalámi + Fish4Dogs kombó a kedvence, és az új jutalomfalatokat is őrületes farokcsóvával várja. 🙂
Táp – Fish 4 Dogs
Jutalomfalat – Fish 4 Dogs
A támogatást ezúttal is köszönjük a Petissimo-nak,
a fekete Petissimo-s zacsiért pedig extra köszönet! 🙂
Boston az Aktívban
2013 szeptember 9. | Szerző: Oravecz Nóra
Igen, a hölgy szerepelt a TV-ben, imádta a kamerát, a kamera meg őt. Naná. Amíg az Aktív Oravecz Nóra titkát fejtegette, Boston szagolgatta a kamerát, belebújt, követte, és persze csóválta a farkát. Imádták. Boston sorsa persze már csak ez- nem véletlenül. Fene tudja, milyen élete volt előttem és Ivették előtt… Az biztos. Ez a kutya most már boldog, és köszöni, szuperül érzi magát itt. Belenőttem a gazdi szerepbe.
Őszinte leszek, nehéz volt. Jött valaki az életembe, valaki, akit majd aztán szeretnem kell, de még azt sem tudom, hogyan fogom. Van négy lába, a testrészei aránytalanok, a szeme meg olyan, mint egy emberé. Nem tudtam őt hova tenni, de egy biztos: az elmúlt hónapok alatt a szívembe lopta magát Boston, aki beutazta a fél országot. Járt már Siófokon, Zamárdiban, Sümegen, Mezőkövesden, hétvégén pedig Szombathelyet is beveszi magának. 🙂
Nem gondoltam volna, hogy tényleg úgy lesz, hogy alkalmazkodik hozzám. Zseniális. Három napja véletlenekből kifolyólag egész napokra magára maradt, 9 körül vittem le, aztán meg 5-6 órakor, és semmi probléma sem volt vele. A tápját lassan kivégzi, imádja. A kutyaszalámit pedig a legnagyobb örömmel falja be – szó szerint :D. Ami furcsa, hogyha itthon vagyok, akkor nyugodtan van, pihen, fekszik, nem zaklat, mint aki tudja, hogy dolgom van. Abban a pillanatban, hogy másra bízom, megőrül, futkos, szaladgál, kunyerál – én nem dőlök be neki, mások persze igen 😀 -, amikor meg visszakerül hozzám legalább egy napon át kezelhetetlen. Persze ez biztos azért van, mert szegényem fel sem tudja fogni, hogy most mi van. Egyszer én jövök haza, utána meg más. Jogos.
A póráz pedig tökéletesen bevált (érdemes szétnézni a Petissimo oldalán, nagyon jó minőségűek, tartósak, és a kezedet sem szedi szét), bár újabban ritkán használom, ugyanis ahogy kilépek a kapun, egyrészt zsákutca van, másrészt pedig egy park, ahol most már kedvére szaladgálhat. Persze folyamatosan figyelem, hogy jön-e egy másik kutya, és olyankor bizony megkötöm, de azóta, mióta többet van szabadon, sokkal nyugodtabb. Nem akarja leharapni más kutyák fejét, a pórázt sem húzza, ha rászólok, hallgat rám. Persze még mindig mordul rá kutyákra, valószínű, hogy a saját dominanciáját akarja bizonyítani :D, de újabban egyre gyakrabban sétálunk póráz nélkül.
A kapcsolatunkat EZ a videó tökéletesen leírja. Imádom. Sümegen már hallgatott a “feküdj le”-re, amire eddig ült. Most már fekszik. Az, hogy a vizes műanyag tálja bekerült a táskámba, a legszupeberebb dolog volt, ami történhetett, ugyanis másképp a szállodában szegényem inni sem tudott volna. A múltkor jártam a Petissimo webáruházában, ahol egy kék műanyag összecsukható és könnyedén kinyitható műanyag tálat kaptam, utazásra gondolták jó lesz. Hát még milyen jól jött! 🙂
Ezúton is köszönjük a Petissimo-nak azt, hogy Boston életét tökéletess teszik 🙂 🙂 🙂
.. és persze Boston életéből az őrült bébiszitter sem maradhat el.. 😀
Boston, a nagy utazó
2013 augusztus 24. | Szerző: Oravecz Nóra
Boston nyugszik. Már nem fél annyira mindentől, amikor a felettem levő parkba megyünk – csak egy lépcsőn kell felmenni a kapumtól és már ott is vagyunk -, póráz nélkül viszem, hiszen megmagyarázhatatlan oknál fogva járda- mániás, ami azt jelenti, hogy nincs az a pénz, amiért ő az úttesten sétálna, és rendszerint rángat a járda felé, ha épp nem ott mennék. Hihetetlen. Szóval már póráz nélkül megyünk fel a parkba. 2 perc alatt kiérünk. Általában követ, mögöttem megy, de volt már, hogy megelőzött, de olyankor mindig megvárt 4-5 lépcső távolságból, aztán azzal szórakoztam, hogy mondtam neki, hogy várj meg, és megvárt. Nem meglepő, hogy a szabadság miatt már nem frusztrált, így ha másik kutya jön, azzal is maximum játszik, és nem támadja. Lassan egy hete már nem érzi magát egy vadállatnak, akinek mindenkire rá kell mordulnia – még a nála nagyobbra is. Nyugszik, mondom.
Aztán van itt valami, amire ember nem képes, csak a kutya. Ő aztán ugyanúgy vár engem 7 óra távollét után, mint fél óra után. Eszméletlen jó érzés úgy hazamenni, hogy valaki vár és örül nekem. Imádom! Egyébként nagyon nyugodt, nem tesz kárt semmiben, pár napja rágta szét az egyik párna sarkát, de valószínű, hogy abban is én voltam a ludas, mert akkor már két hete nem labdáztam vele, csak a lakásban – az alsó szomszédok imádhatnak, hehe.
A héten elkezdtem új tápot adni neki, azt, amit a Petissimo-tól kaptam, azzal sem volt semmi probléma. Imádja. Van hozzá egy tárolódoboz, végre már nincs mindennek kutyakaja szaga a spajzban – vagy hogy hívják.
A múltkor le is fotóztam, amikor evett, konkrétan akkora lendülettel vetette bele magát – pedig aznap már tényleg kapott kaját bőven.. -, hogy mindenhol volt a tápból.
Az viszont biztos, hogyha valamit a földön hagyok, akkor ő törvényszerűen azt hiszi, hogy az az övé bizony, és magához viszi. Nem csinál vele semmit, csak összegyűjti. A héten is többször aludtunk úgy, hogy én az ágy szélén, egyik kezem lelóg, ő tudja, hogy akkor be kell feküdnie a helyére, simogatom, elalszik, én is belealszok a simibe, aztán arra ébredek fel, hogy rángatózik. Újabban már ölelgetem meg puszilgatom, hát ezt se gondoltam volna. Nagyon megszerettem! 🙂
A héten ellátogattunk Siófokra, az utat türelmesen bírta. A lábamnál ült, figyelt. Ennyi. Semmi hiszti. Magától beugrott, és kiszállt. Büszkeség.
Siófokon is jól viselkedett, leült a lábamhoz, így tudtunk kajálni. Azóta már egyszer kivittük a Buda Terrace-ra is valamelyik este, ott is nyugodtan elvolt. Hangját hallani nem lehet, ül, sétálgat, nézelődik, de semmi extra. Ha nem figyelünk rá, pl. látja, hogy beszélgetünk, akkor figyel, lenyugszik, leül, majd hanyatt vágja magát a földön. Ma már a Starbucksban is járt, ami rávilágított arra, hogy innentől mindig tudom vinni magammal, mert valóban nyugisan elvan, ül, figyel, fekszik, ha látja, hogy nem érek rá, nem jön oda simit kunyerálni.
Hamarosan újra visszatérünk, most ismét utazni fog Boston, holnap megyünk haza vidékre, jövő hétvégén pedig egészen Mezőkövesden gyűri az anyósülés előtti helyet. 🙂 Bízzunk benne, hogy élvezni fogja a mezőkövesdi hosszú hétvégét! 🙂 Boston hotelbe megy! Coming soon..
Köszönjük a Petissimo-nak, hogy könnyebbé,
szebbé és színesebbé teszi az életünket! 🙂
szeretet-terápia
2013 augusztus 10. | Szerző: Oravecz Nóra
Először is millió bocsánat, hogy csak most jövök bejegyzéssel, de az Összekötve megjelenése miatt kissé felgyorsult minden, így ezzel a poszttal is megcsúsztam egy picit. Mindenesetre szuper dolgok történtek és történnek velünk, nálunk.. 🙂
A szeretet megöli a félelmet, elűzi, ellehetetleníti, esélyt sem ad neki, hogy éljen. Az igazi szeretet csodákra képes, olyanokra, amilyenekre semmi más. Megnyit, feltölt, bátorságot ad, de leginkább erőt. Erőt ahhoz, hogy szembenézz bármivel, és ahhoz, hogy merj szeretni. Hiszen abban a pillanatban, amikor kapsz, vissza akarod adni. Neki, bárkinek, valakinek, bárhogy, teljesen mindegy, de adni akarsz. Pont ezért szép a szeretet: elindít valamit, ami aztán nem áll meg. Képtelenség lenne megállnia. Terjedni kezd, és bizony gyilkol: bizalmatlanságot, kételyt, félelmet, fájdalmakat. Hegeket gyógyít be, mert egyetlen mosoly, egy ölelés, egy őszinte tekintet erre képes. Elfeledtetni mindent, ami történt. Mindent, ami fájt.
Mint tudjátok Boston félős kutya volt eddig. Most már inkább hívom hősnek, hiszen egy-két rettegős viselkedés után már belemegy a tapasztalásba, mert megbízik bennem. Ha viszem a városba, jön, mert látja, hogy ott vagyok. Nem hisztizik sokáig, csinálja. Pár napja az egyik barátnőm mondta, hogy “Tudod Nóci mi a megoldás a félelemre? A szeretet.”. És bizony igaza volt. Akkor aztán elkezdtem odafigyelni még inkább arra, hogy hogyan is bánok Bostonnal.
Amikor bezárom a bejárati ajtót, el akar rohanni. Eddig legalábbis ezt csinálta. Most odahívom magamhoz, simogatom, és úgy csukom be az ajtót. Nem fél. Nem rohan. Farokcsóva és sáta le. Működik!
A múlt héten jártam Boston “keresztszüleinél”, a Petissimo-nál, akiktől ismét egy kisebb tesztelnivaló szeretetcsomagot kaptunk. El is kezdtük tesztelni Bostonnal, ami rámutatott arra, hogy pl. enyhe csirke allergiája lehet, hiszen a csirkét kihányta. Rossz emlékek miatt, de rettegek, ha valaki rosszul van mellettem, így gondolhatjátok, hogy mit éltem át, amikor végignéztem, hogy Boston gyomra fél napon át rángatózik az új falat elfogyasztása után, majd a sétánál szépen búcsút is vett tőle. Mindenesetre semmi baj sem történt, utána már boldogan futkosott az új labdája után.
Apropó labda. Egy extra hangosan csipogós fajtát már ki is sajátított magának, el sem lehet tőle venni. Az egészben a szuper az, hogy órákra képes lefoglalni magát vele – ez persze amikor otthon vagyok nem feltétlenül a legjobb dolog, mert 15 perc hangos csipogás után már elég idegesítő tud lenni a labda hangja, amit ő egyszerűen képtelen megúnni. Az egyik ismerősöm mondta, hogy tuti ő is gyűlöli a hangot, és meg akarja semmisíteni, azért püföli olyan agresszívan. 😀 Nem tudom, mindenesetre most is épp azt rágja.
A következő hétre már kihívom a kutyakozmetikust, mert egyre többet kezd kaparózni, és talán már vagyunk olyan kapcsolatban, hogy elviselje. Ebben a melegben egyébként nem sétáltunk túl sokat, de nem is igényelte, mindig magától fordult vissza. A parkokban már elengedem, ha elindulok, rögtön szalad utánam. Ragaszkodik. A kutyaszalámit imádja, abból minden másnap szokott kapni egy kisebb adagot, a gyomra is bírja, nincs tőle baja – nem csirke.
Nem is tudom, hogy még mi történt velünk. Közös életünkben az egyetlen biztos pont az az, hogy reggel 8 körül kimegyünk sétálni, a többi az mindig változó. Van, hogy délben, van, hogy háromkor sétálunk utána. Este pedig ahogy hazaérek. Szerencsére nincs hiszti, nem szed szét semmit, és alkalmazkodik. Ha sokáig hagyom magára, utána van olyan amikor sétálunk, hogy a legkisebb füvet meglátva is elkezd pisilni vagy kakilni, de ezért nem fogok ordibálni, mert lehet, hogy 7 órát volt otthon, meleg volt, sokat ivott, – mégsem otthon csinálta.
Kapott új pórázt is, ugyanis az előző elég vékony volt, ez sokkal puhább, kényelmesebb, és szuperül illik Bostonhoz! 🙂 Egyébként Boston nemrég ismét a Deákon járt, kipróbáltuk az új pórázát. Az első ilyen útján még kapkodta a fejét, és rettegett – most már nyugodtan sétált át a hídon, az Ötkert előtt, egészen a 16-os busz megállójáig, ahol az egyik ismerősömet vártuk meg. A Fröccsterasznál még a Class FM-es Szani Rolanddal is találkoztunk, ott is tök szuperül viselkedett Boston, félelemnek nyomát nem lehetett látni, pedig ott aztán sok ember van. Egyébként az egyik Olvasóm fel is ismert minket, és odajött gratulálni az írásaimhoz, na meg persze Bostonhoz. 🙂 Tök szuper érzés volt! 🙂
Trixie Farkincás állatfigura – 916 Ft
Boston UTAZIK! :)
2013 július 29. | Szerző: Oravecz Nóra
Boston az elmúlt egy hét alatt többet utazott, mint az elmúlt egy hónapban. Jártunk Dunakeszin, amit eszméletlenül élvezett – hatalmas kert -, aztán hazautaztam vele Anyumékhoz Vizslás- Újlakra (Nógrád megye), sőt, aztán még 4-6-osozott is. Ez történt velünk az elmúlt egy hét alatt:
Boston mint kiderült, tök jól bírja az utazást – ha autóról van szó. Lefekszik, figyelget, de egy idő után ha látja, hogy én nyugodt vagyok, és pl. olvasok, akkor leteszi a fejét, és elfogadja, hogy mi van. Gazdi ott van, gond nem lehet. A ki- és beszállásnál újabban problémák vannak, tegnap, amikor hazamentünk, meg reggel, amikor vissza egyszerűen nem akart ugrani, úgy kellett berakni a kocsiba, mert sietnünk kellett.
Anya a nagy kedvence volt. Mindenhova kísérte, imádta a konyhát, és egyszerűen mindenkitől próbált kunyerálni – amit velem nem csinál meg. Anya persze megszánta, és kapott parizelt, mert nyilván egy doboz Pick parizelnek (4-5 vékony szelet) Boston gyomrában kell landolnia – 😀 -. Boston ugrált, körbe-körbe szaladgált, tök jól érezte magát. Aztán később már az sem érdekelte, ha én elmentem a szobámba dolgozni. Anya lett az új gazdi otthon. 😀 Este persze a földön aludt az ágyam mellett, de mondanom sem kell, Anyával hamar egymásra találtak. Meg is beszéltük, hogyha bármikor úgy alakul az életem, hogy nem bírom mindenhova magammal vinni, akkor megy haza – ahol már egy örökbefogadott kutyus van. Örültem amúgy, hogy találkoztak, mert így ha bármi van, el kell utaznom külföldre, stb., és itt senki sem tud vigyázni rá, akkor még mindig vihetem haza. Ez azért megnyugtat.
Bár ahova lehet az biztos, hogy kocsival fogok utazni – dedikálások, stb. -, és így tudom magammal vinni. Egyébként otthon semmi gond nem volt, amikor Lustival találkozott, picit összemorogtak az elején, tuti a féltékenység miatt, de utána már együtt játszottak.
Aztán reggel jött a nagy mutatvány, a Menza mögé érkeztünk meg, és onnan kellett hazanavigálnom Bostont – gondoltam a 43 fokos reggeli hőségben idegileg össze fogok roppanni, tekintve, hogy Boston retteg a zajtól és a forgalomtól, és bizony csak a körút mellett tudunk hazagyalogolni, ami egyébként maximum fél óra lett volna.
Ám hirtelen felbátorodva a Jászain felszálltam vele a 4-6-osra. Picit remegett, de kérdés nélkül jött velem, nem húzta a pórázt, nem nyüszített vagy hisztizett. Szerintem örült, hogy végre valahol nincs meleg. Nem mondom, hogy imádta, meg máskor is viszem magammal, de azért megnyugtat a jövőre való tekintettel az, hogyha kell, akkor tudom magammal vinni – ősszel meg azért amikor nincs ilyen nagy meleg, ő is jobban bírja.
Aztán persze megtanult pózolni is, bár gyűlöli ha fotózzák. Mindig elkapja a fejét. 😀 Viszont ma már a fekhelyén pózolt (IMÁDJA! :)). Hát nem édes?
A múlt héten már elkezdtem a tápon kívül mást is adni neki – eddig plusz jutifali meg virsli volt, meg néha sajt. Most már gyakrabban kapja mindkettőt, néha zsömlét is eszik, vagy kenyeret, mint kiderült azt is szereti. A sétáknál már nyugodtan elengedem, más kutyákkal boldogan játszik, ritkán van összetűzése. Azt hiszem kezdünk egyre boldogabbak lenni együtt – én meg Boston.
Köszönjük a bátorító jutifalatokat a Petissimo webáruháznak! 🙂
Boston egy hős
2013 július 24. | Szerző: Oravecz Nóra
Bostonnal egyre szorosabbra fűződik a kapcsolatunk. A héten már úgy sétáltunk a parkban minden reggel, hogy elengedtem, leszedtem ról a a pórázt. Az már rég bevett szokás, hogy kerítésen belül már elengedem, és ő vezet kábé a bejárati ajtónkig.
A héten mégis a legszuperebb dolog, ami történhetett velünk az az, hogy bevittam a városba. Mivel tudom, hogy retteg a busztól, így gyalogoltunk. Nem az volt a cél, hogy egészen a Fröccsteraszig megyünk a Lánchídtól, de végül ott kötöttünk ki. Nem akart menekülni. Ezen teljesen meg voltam lepődve. Nem volt nálam jutalomfalat, semmi, és mégis hallgatott rám. Jött, nézelődött, kapkodta a fejét, de nem félt. A Karányi Danit egyenesen imádta, meg persze mindenkit, aki odajött megsimogatni. Boldog volt – meg én is. Komolyan, jobban örültem neki, mint bármi másnak az elmúlt egy hét alatt! 😀
A jutalomfalat még mindig tökéletesen működik, azért bármit megcsinál. Kezdi tanulni az ÜL, és FEKSZIK szavakat, na persze nem mindig megy neki, de alakul. Az egyik séta alatt megismertem egy hölgyet, aki adott egy kutyakozmetikushoz telefonszámot, szerintem 1-2 hét múlva fel is hívom, és szépen rendbeteszi Bostont. Addigra még szorosabb lesz köztünk a kötelék és nem fog annyira félni.
Idegen kutyákkal már jól boldogul, nem akarja a fejüket leharapni. Volt, hogy 8 órára eltűntem, semmi hiszti nem volt, tök jól viselte, trillió százalékra szobatiszta. Komolyan, csak ámulok és bámulok, hogy mennyire jól elvan – valószínű, hogy az ivartalanítása miatt is sokat nyugodhatott. Mindenesetre a napi rutinnal sincs baj, ami minden nap más, egyáltalán nem bánja. Ha a hangomat meghallja, már csóválja a farkát, szóval szerintem boldog. 🙂
Tanulság: Attól, hogy egyszer félt, nem kell azt hinni, hogy mindig is félni fog. Minden változik, így ő is. Egyre közelebb érez magához, és egyre inkább biztos abban, hogy a legjobbat akarom neki. Nem kételkedik benne, nem bizalmatlankodik, jön, mert én megyek. Így élünk mi, egymás félelmeit ledöntögetve, bízom benne, hogy még sokáig.
… szóval Boston egy boldog kutya, amit a Petissimo webáruháznak is köszönhetünk. 🙂
Boston bátor
2013 július 18. | Szerző: Oravecz Nóra
Bostonian alakulunk – valahogy így is mondhatnám. Beállt a napi rutin, az már minden nap biztos, hogy 7 és 8 között megy az első nagy séta, általában a várnegyedben vagyunk valahol. Egyre barátságosabb más kutyákkal, ha a fejük felé kap, azt is csak azért csinálja, mert játszana. Egyébként barátkozik velük, és ez tök jó.
Valamelyik nap találkoztam az egyik barátnőmmel, és elvittük sétálni. Neki aztán tök mindegy volt, hogy ki fogja a pórázt, csak gyerünk. Persze folyamatosan szemmel tartott, és figyelt, hogy mi van. Most először fogtam fel, hogy bárki foghatja a pórázát, a szíve nála van. A kötelékek bizony ilyenek. Jöhet bárki, ha téged szeret, téged szeret. Megsétáltathatják, játszhat vele más, de végig téged fog figyelni, mert te vagy a gazdája. Téged szeret, téged vár haza. Komolyan, olyan ez, mint egy párkapcsolat. Rengeteget tanulok Bostontól, amiért nagyon hálás vagyok. A feltétel nélküli szeretet bizony ilyen: hagyja, hogy más is örömét lelje benne, de tudja, hogy hova tartozik, és bizony hűséges.
Boston tökéletesen a fejembe verte a hűség fogalmát akkor, amikor Fanni fogta a pórázát. Látni azt, hogy bár farokcsóválva jött utána, mégis megállás nélkül a szememet pásztázta, hogy ugye itt vagy Gazdi?, végül mindig az én lábamnál kötött ki, és az én kezemet bökdöste, hogy simizzem. Nagyon közel került hozzám ez a kutya. Azt hittem, hogy rögtön beleszeretek, de nem így történt. Szép fokozatosan alakult ki az a valami, ami napról napra egyre erősebb.
A múltkor már írtam arról, hogy ritkítottam a szőrét, azóta megint nekiálltam valamelyik nap, akkor már vágtam is belőle, mert már tényleg nagyon csúnya volt neki. A Petissimo webáruháztól kapott furminátor meg a ritkító olló viszont szuper munkát végzett, mert ha ők nem lettek volna, akkor bizony millió szállal több végezte volna a kukában. A ritkító ollóval a múltkor sikerült az extra sűrű szőrét leminimalizálni, utána a furminátor pedig minden felesleges szálat eltávolított. Minden nagyobb szőrű kutyus gazdijának kötelező lenne egy furminátor otthonra! Pár napot vártam, és előkaptam egy ollót, hogy befejezzem azt, amit elkezdtem.
Be is bizonyosodott, hogy mennyire okos Boston. Jutalomfalat elő, Boston fekszik a földön. Elkezdtem nyírni a szőrét. Az elején szemmel láthatóan szenvedett, utálta. Rögtön adtam neki jutifalit. Mosoly. Na jó. Vágás folytat, utána megint jutifali. Boston gyerek a következő pillanatban jobbra fordult – még a lábát is felemelte! 😀 -, levágtam a szőrét, aztán jutifali, majd balra fordult, utólag meg az arcát mutatta, hogy ott is. Azt valószínű azért, mert tényleg nagyon hosszú volt a szőr, és folyamatosan nyaldosta a fejét – ami enyhén idegesítő egy idő után 😀 -,.. Úgyhogy mint kiderült, Boston tényleg egy álomkutya. Egyébként pont azon gondolkodtam, hogy az Ivették előtti gazdája tuti gyakran nyírta, vagy legalább kozmetikushoz vitte Bostont, mert másképp nem tudta volna ennyire, hogy mi van. Szerintem.
Mióta nálam van, tegnap hagytam először 7 órára magára. Egész nap gyomorgörcsöm volt, hogy szegény kutyával mi lehet, de nem tudtam máshogy megoldani, a kisasszony meg nem száll fel a BKV-ra, szóval maradt otthon. Az utóbbi napokban már amikor elmentem nem szaladt ki a folyosóra, hogy szomorú szemekkel nézzen, hogy Anya bizony elmegy, szerintem már tudja, hogy mikor készülődöm úgy, hogy elmegyek, és azt is tudja, hogy úgyis hazajövök, akkor meg van kaja, séta, minden. Amikor pedig megérkezem, akkor is persze, ugrál, örül, de egyre nyugodtabb. Szerintem kezdünk összeszokni.
Boston csak fűre csinálja! 😀
Újabban ugye van egy olyan szokása, hogy lefekszik az ágy mellé a helyére, és én meg simogatom. Ha abbahagyom elkezdi bökdösni a kezem, és így alszunk el. Így sikerült a helyére szoktatnom, így most már a párnával kibélelt, a Petissimo webáruháztól kapott alvó kuckójában alszik el. Nagyon megszerettem, tényleg. 🙂 Amikor Fannival sétáltunk, akkor már póráz nélkül jött utánunk a parkban, egy pillanatra sem volt vele probléma. Erre nagyon büszke voltam, ugyanis azt gondoltam, hogy soha nem tudnám elengedni póráz nélkül egy teljes sétára – nyilván játék van, akkor el van engedve.. -, mert mi van, ha elszalad… Ilyenkor mindig eszembe jut az, amit Ivett reagált erre a gondolatomra: Miért menne el?
Köszönjük Petissimo a támogatást! 🙂
Boston kedvenc jutifalija: Coachies jutalomfalat 15OO Ft
Boston fekhelye: Ferplast Siesta Deluxe
Boston felenged
2013 július 11. | Szerző: Oravecz Nóra
Boston kezd felengedni – VÉGRE. Beálltunk a napi 3-4 sétára, bőven elég neki. Ha itthon vagyok, még mindig nyugodtan van, fekszik, alszik, ha elmegyek, valószínű ugyanezt csinálja, a szomszédok sem panaszkodnak. Semmit sem szed szét, mindent békén hagy, az ágyra pl. még egyszer sem ugrott fel. A letiltás elég hatásos volt.
.. lábai között a csipogós KONG Zebrával, amivel a nap bármely időszakában fel lehet ébreszteni 😀
Egyetlen esetben jön közel az ágyhoz, lefekvés előtt egy utolsó simit kapni. Olyankor leteszi a buksiját az ágy szélére – azt még engedem neki -, és bökdösi a kezem, hogy simizzem. Extra cuki. 🙂
Tegnap kipróbáltam a recés ritkító ollót és a furminátort, amit a Petissimo webáruháztól kaptam. Boston szőre extra vastag volt már, és mivel még nem vittem el kutyakozmetikushoz, a melegre való tekintettel segíteni szerettem volna rajta. Kiültünk az udvarra, és tűrte. Olyan türelmesen tűrte, hogy meg is voltam döbbenve! Boston, aki alapjáraton mindentől retteg, és minden zaj üldözi nem fél sem az ollótól sem a furminátortól. Szuper! A folyamat a következő volt: az ollóval a nyakától az egész hátát “megritkítottam”, aztán jött a furminátor, ami minden olyan elhalt szőrszálat eltávolított volna, ami valószínű, hogy a lakásban végezte volna. Aztán végül megfésültem a kézre húzható masszázskeféjével, amitől -természetesen – az elején rettegett, de most már ő tartja a hátát, hogy simizzem vele. 😀
Egyébként az egyetlen gond vele, hogy mindentől retteg. De tényleg. Felállítom a ruhaszárítót, már rohan. Az elmúlt pár napban már a bejárati ajtónál is könyörögni kellett neki, hogy bejöjjön, nem tudom mi történt vele. Eddig mindig berohant.
Aztán tegnap megtörtént a legnagyobb csoda: a kávézóba, ahonnan a múltkor kirohant, most velem együtt besétált, és kivárta a sort. Nem hittem el, hogy Boston, a kutya, aki retteg mindentől most végül bejött oda, ahonnan múlt héten ezerrel kihúzott. Anniyra büszke voltam rá! Persze ennek hangot is adtam, a kávézó teljes népessége előtt dícsértem agyon, hogy mennyire ügyes vagy, és egyébként is te vagy a legszuperebb kutya. 😀
Tegnap még csináltunk egy késő esti sétát, egy ismerőssel összefutottam véletlenül a metrón, aztán megbeszéltük, hogy velem jön Bostont sétáltatni. Valószínű, hogy akkor ébresztettük fel, mert elég kómás volt, de egy labda, meg csipogó zebra után már újra pörgött. Le is vittük.
Így vagyunk mi, én meg Boston. Azt hittem, hogy rögtön meg fogom szeretni, de ez nem ilyen. Egy kutyát befogadni az életedbe és úgy igazán megszeretni idő – szerintem. Közös emlékek kellenek hozzá, meg olyan pillanatok, amikor érzed, hogy valójában ő szeret. Ez nem olyan, hogy meglátjuk egymást, és már imádjuk a másikat. Nem. Minden áldott nap meg kell “küzdeni” a bizalmáért, és akkor majd jó lesz. Így egy hét után már az életem része. Egyre jobban szeretem, egyre inkább közelebb áll hozzám.
Boston és a táp
2013 október 4. | Szerző: Oravecz Nóra
Nos, ugye a gyerek a lazacos táptól egy az egyben elköszönt minden áldott nap – mammut kaki-, így egy pár kilónyi tesztelés után visszaváltottunk a régi tápra, hiszen ahány kutya, annyi reakció, és valószínű, hogy az ő gyomra valamiért nem tudta feldoglozni azokat az összetevőket, amik a tápban voltak. Van ilyen.
Pár napja érkezett meg egy hatalmas dobozban a régi táp, pedig csak az előző nap rendeltem meg online a régi tápot és kutyaszalámit – elfelejtettem, hogy el fog fogyni a táp… Nos, ha ezt másoknál csinálom meg, valószínű, hogy még legalább 2 munkanapot kell várnom a tápra, Boston meg üveges szemekkel bámul rám, hogy “de Anya, hol a kaja?”. Probléma elkerülve, kikerülve, feladat megoldva.
Egyébként ez szerintem tök szuper, hogy mindig egy napon belül itt van minden, amit rendelek. Eddig őszintén szólva UTÁLTAM netről rendelni, mert mindig mindent késve kaptam meg, ha egyáltalán megkaptam, és persze több esetben hiányos készlet érkezett meg, de erről mások is panaszkodtak már.. Aztán jött a Petissimo, és bizalmat szavaztam nekik, és nem hiába.. Eddig még minden megérkezett: időben, egy darabban, rendben, szóval nem csak minőséget adnak, hanem minőségi módon is szolgálnak ki. Ennél fontosabb nincs, és ezt ők is nagyon jól tudják. Számukra egyébként is az első a kutya, elképesztően jó fejek, amikor bent jártam náluk, akkor is profizmussal beszéltek a termékekről, azok használatáról, “jó tudni” dolgokról, amik természetesen akkor, friss gazdiként szuperjól jöttek! .. Hiszek abban, hogy fontos, hogy szívvel álljanak emberek amögött, amit csinálnak, mert akkor az aztán átjön, bejön, és szeretni fogod. Szerintem ettől több nem kell, és ez náluk tökéletesen megvan. Ráadásul Boston visszaállt a régi tápra, és azóta bizony nincs gond, minden a régi kerékvágásban a megszokott kaki mennyiséggel halad tovább – viccesnek tűnhet, hogy ilyenről írok, de ha van kutyád, tökéletesen tudod, hogy mennyire fontos az, hogy ő egészséges legyen.
Egyébként már rossz belegondolni, hogy 1O napot Boston nélkül leszek majd.. Komolyan, tök hiányozni fog. Biztosan fura lesz majd. Nagyon a szívemhez nőtt, meg az ismerősök, barátok szívéhez… Ő már a családom. 🙂 El sem tudtam képzelni régen, hogy majd lesz egy kutya, aki mindig itt lebzsel körülöttem, írás és munka közben bámul – 😀 ez néha azért idegesítő -, ellopja a földön hagyott dolgokat – mert az nyilván az övé -, és kettő simi után mindenkit a barátjának gondol. Aztán jött, én meg mindennél jobban szeretem.
A hideget jól viseli, szerencsére még a nyár végén volt kozmetikázva, úgyhogy most már kezd szépen visszanőni a szőre, ami sokkal puhább és fényesebb, mint volt. A lakást pár napja rendeztem át, az elején nem nagyon értette, hogy mi van, de például az elmúlt két napban már változás lépett be, ugyanis eddig aludni csak a szőnyegen aludt, most már a fekhelyén alszik el – ami a fejemnél van, ugyanis az ágyat a szoba közepére raktuk át, így mellette a falnál van hely. A szőnyegen már csak napközben játszik, de ennyi.
Pár napja reggel kettőt köhintett, akkor egy picit megriadtam, hogy na most mi van veled te lány.. Aztán kiderült, hogy lehet csak félrenyelt vagy valami.. Egyébként ha tudtok jó állatorvost Budán, akkor tessék szólni, mert Málta után mindenképp elvinném egy vizsgálatra, hogy minden rendben van-e vele, meg ilyenek. Plusz a bolhaövét is le kell lassan cserélni, egyre többet vakarózik, bár azt Ivett is mondta, hogy ősszel cseréljem.
Kérdeztétek: Hogyan adom neki a kutyaszalámit? Nos, igazából semmi bonyolult nincs benne: általában mindig egy májkrémes doboznyit levágok belőle – úgy kb. 3-4 cm, és azt a tápjára rakom – vagy ha nagyon ugrál napközben, akkor megkapja.
Köszönjük a Petissimo-nak, hogy Boston élete most már maga a csoda! 🙂
.. hamarosan pedig jönnek Anya beszámolói a Bostonságos 1O napról! 😀
Oldal ajánlása emailben
X